Te válj a föld sójává és világosságává

Azt már nehezebben fogadjuk el, hogy mindez elveszthető. És mikor megy tönkre a só, és miért kell eltaposni? Tudnunk kell, hogy Palesztinában e korban bányászott kősót használtak. Ha ez vízzel vagy párás levegővel érintkezik, az kiolvasztja belőle a sót, és ami megmarad benne, az csupán a szennyező anyag, amely íztelen, hasznavehetetlen, sőt akár mérgező is lehet. Ehhez hasonlóan jól tudjuk, hogy az emberi magatartás észrevétlen megváltozhat. Sőt, a korai egyház számára már világos volt, hogy a bűnösnél is veszélyesebb a „megromlott” keresztény, aki mérgezni is tud. Ilyenkor feladatunk, hogy ami életünket így veszélyezteti, attól jobb elválnunk, legyen szó rossz szokásokról vagy tárgyakról, hogy el ne takarják a lényeget.


Jézus pedig tudatosan arra hív, hogy a sötéttel szemben mi legyünk világossággá, mi tükrözzük vissza Isten jelenlétét életünkben. Minden törékenységünk ellenére arra van meghívásunk, hogy életünk hiteles legyen, azaz meghívásunknak megfelelően éljünk, ami önmagában tanúságtétel az Atyáról. S nem kell félnünk, amint ezt a mai páli levél tanúsítja: ezt nem csupán saját erőből és bölcsességből kell megtennünk, hanem Isten erejéből (1Kor 2,1–5).
S ha valaki azt hinné, hogy mindez csupán jámbor buzdítás Jézus részéről, akkor csak olvassa tovább a szöveget, amelyben az ószövetségi törvény beteljesítéséről, magyarán radikális megvalósításáról beszél az élet minden területén. Ebben pedig nincs helye semmilyen látszatpacifizmusnak, könnyű feloldásnak, hanem éppen a lényeg belső megértésére, befogadására és megélésére hív bennünket. A sötétség elleni küzdelem eszköze így nem annyira a rossz elleni aktív harc, hanem inkább a fény terjesztése, azaz a jézusi út konkrét megélése és örömteli megosztása másokkal. Nézzük meg e héten életünkben, hogy mit kell letennünk, félretennünk (mint megromlott sót), és mit kell bátrabban vállalnunk, képviselnünk, megosztanunk másokkal (mint a világ világosságát), ahogy ezt az ószövetségi olvasmány konkrét példákkal be is mutatja (Iz 58,7–10). Adja Isten, hogy lássunk magunk mellett mindig néhány olyan világító embert, aki minket is megerősít utunkon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..