Szeressenek ott élni…

„Azokról a gyerekekről, akik nevelőszülőkhöz vagy lakásotthonokba kerülnek, az eredeti szüleik nem tudnak megfelelően gondoskodni – mondja a parókus. – Nem az a célunk, hogy felnőtté válásukig a rendszerben maradjanak, hanem az, hogy visszasegítsük őket a családjukba, vagyis helyzetbe hozzuk a szüleiket.” Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él a gyermekvédelem gondoskodására szorulók tíz százaléka. Páll Miklós szerint ez azt jelzi, hogy az országnak ezen a részén sokkal súlyosabb a helyzet, mint máshol. Bíznak azonban abban, hogy a gyermekvédelmi hálózat átvételével az egyház tud adni valamiféle lelki többletet, ami segíthet, hogy az itt nevelkedő gyerekek később a saját lábukra álljanak. „Szeretnénk megtanítani őket az alapvető értékekre – jelenti ki a parókus. – Olyan életpéldát szeretnénk felmutatni nekik, amelyet érdemes követniük. Amikor először találkoztak, a gyerekek csak néztek az egyháziakra. „Olyan lehetett ez nekik, mint valami mustra – meséli Páll Miklós. – Akkor tudtak elfeledkezni magukról, amikor egy kicsit kimentünk focizni. Talán többen megérezték, hogy nem megoldani akarjuk az életüket, hanem csak igyekszünk segíteni rajtuk.”


Mielőtt a Miskolci apostoli exarchátus átvette volna az államtól a gyermekvédelmi feladatok ellátását az abaúj-zempléni részeken, bekapcsolódott a nevelőszülők képzésébe: a tananyagot kiegészítették az Árpád-házi Szent Piroska Szakképző Iskola oktatási tartalmaival. Ez az iskola nevelőszülők képzésével is foglalkozik, előtérbe helyezve a keresztény elveket. 2013 januárjában kezdődött a nevelőszülők „toborzása”, majd márciustól zajlott a felkészítésük. Ahhoz, hogy valaki nevelőszülővé váljon, komoly szűrőn kell átmennie. Először azt nézik meg, hogy a lakás, amelyben él, alkalmas-e gyerekek fogadására. „Ez nem kirándultatás – hangsúlyozza Páll Miklós –, itt fognak élni a gyerekek.” Ha megfelelőnek találják a környezetet, következik a pszichológiai vizsgálat, hogy vajon alkalmas-e az illető gyerekek nevelésére. „Közel nyolcvanan jelentkeztek, de a pszichológiai vizsgálat során rengetegen kiestek, olyanok is, akikről első látásra azt gondoltuk, remek helye lenne náluk egy gyereknek – mondja a parókus. – Így végül harmincan maradtak, de jobb, hogy most, és nem később derült ki valakiről, hogy nem is képes a nevelőszülőségre.”

 

 

A gyermekvédelmi intézmény a nevét Szent Zotikoszról kapta. A római származású szent Bizáncban, Nagy Konstantin udvarában élt. Maga köré gyűjtötte azokat a gyerekeket, akik az ottani pestisjárvány miatt elvesztették szüleiket, majd árvaházat hozott létre számukra, és megszervezte az ellátásukat. Páll Miklós elmondta: szeretnék, ha az ő szellemisége nyilvánulna meg munkájukban. Keresztény megoldásokat keresnek, hogy ne egyszerűen csak névtáblacsere történjen az intézményben. „Két kislány szökött meg nemrég – meséli a parókus –, az egyikük már visszajött, s talán ez a legnagyobb kihívás, hogy olyanná alakítsuk a lakásotthonokat, hogy a gyerekek szeressenek ott élni. Szeretnénk, hogy ha a családjuknál nem is, de itt kapaszkodót találnának. Hátha sikerül talpra állniuk.”