Minden eddiginél több, negyven busócsoport kilencszázötven busója és százötven egyéb maskarása búcsúztatja a telet a mohácsi sokácok messze földön ismert – az emberiség szellemi-kulturális örökségeinek UNESCO-listájára is felvett – népszokásának alkalmával, farsang utolsó hetében, február 27. és március 4. között. A húshagyó keddi, főtéri koporsóégetéssel záruló karnevál rendezvényei között lesz farsangi felvonulás, dudástalálkozó, népdaléneklési verseny, többféle táncház és színházi produkció, számos néptáncelőadás, busóbál, busólakodalmas, valamint maszkfaragó foglalkozás és kiállítás neves művészek busóálarcaiból.

Találkozás Vathy Zsuzsa íróval

A százhalombattai kőolaj-finomítóban három műszakban dolgozott már vegyészmérnökként, amikor egyértelmű lett: nem ez az útja. Első novelláját elvitte az Új Íráshoz, megmutatta Váci Mihálynak, s hamarosan nyomtatásban látta viszont prózáját. Ugyan társadalmi ösztöndíjasként az olajfinomítóban kellett maradnia, élete szép időszakának tekinti e négy évet, mert munkásemberek között lehetett. Később a csepeli papírgyárban volt üzemi újságíró. Itt olyan társai voltak, mint Balázs József és Bella István. Miközben kötetek sorával gazdagította a kortárs irodalmat, gyermekrovatot szerkesztett, s prózarovatot is vezetett. A József Attila-, Nagy Lajos-, Szobotka-, Márai- és Prima-díjas Vathy Zsuzsa több mint húsz éve szabadúszó író. Napjai jelentős részét könyvtárban tölti; új novelláin dolgozik. Lázár Ervin özvegyét – akiről férje Vacskamati alakját formálta A Négyszögletű Kerek Erdőben – a boldogan-szomorúan megélt jelen foglalkoztatja, s a lét peremére szorultak sorsa is gyakran megjelenik írásaiban. Évtizedeken át „háborúzott” Istennel, de már érzi békéjét s kegyelmi ajándékait.

– Milyen élmény, amikor az irodalom az utcára s a szobába költözik? Amikor írók-költők lábnyomát keresi a Lónyay utcában; azon a helyen, ahol egykor Babits, Ady és Kosztolányi sétált – hiszen a lakásuk szomszédságában működött egy ideig a Nyugat szerkesztősége – odabenn pedig férje, Lázár Ervin dolgozott, s először Önnek mutatta meg álomszerű novelláit vagy meséit.

– Nagy megtiszteltetés, hiszen írók, költők, korok üzenetét hozza a szél. Egyébként Benedek Marcell is ebben a házban lakott, ahol mi, a negyedik emeleten. Az egyik írásában így fogalmazott: dolgoztam, és közben hallottam, hogyan teszik odébb a sakkfigurákat az asztalon. Ez csak a mi U alakú udvarunk lehetett, amit parkolóként használunk, de korábban egy kerthelyiség működött itt, és sok vendég megfordult a kávéházban, ahol sakkozhattak is. Elek apó nem járhatott itt, mert ő már 1929-ben meghalt. A szemközti házban pedig Mikszáth Kálmán lakott a családjával. Szinte évente költöztek, vélhetően anyagi okok miatt.