Erkölcstani mozaikok

Már a Homo sapiens is tudta, hogy aki a „mi fajtánkhoz” tartozik, azzal valamilyen közösségben van. Saját fajtájának tagjaival cserekereskedelmet folytatott, házasodott, együttműködött, míg más emberfajokkal küzdött. Később az ókori görög filozófusok, a szofisták a városállamokat járva megállapították: vannak olyan törvények, amelyeket mindenhol egyformán tiszteletben tartanak, s vannak olyanok, amelyek csak egyes városállamokban érvényesek. Ez utóbbiak emberi törvények, míg az előbbiek emberen túliak, a „természettől” valók, s mindenkire egyformán vonatkoznak. Arisztotelész szerint az ember lényege az eszesség, természetéhez tartozik tehát, hogy értelmesen éljen. A sztoikus filozófia egyetemes felfogása szerint a logosz (értelmes rend) átjárja a kozmoszt, a természetet, az embert és az istenek rendjét is. Így ha valaki természetesen akar élni, akkor az értelmével kell kutatnia a kozmoszt, az embert és az istenek világát.

Belgiumban már gyermekek is kérhetik orvosuktól, hogy segítse elő halálukat

Amikor a hírügynökségek február 13-án hírül adták, hogy a belga parlament a világon elsőként megszavazta a gyermekek aktív eutanáziáját, vagyis azt, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kiskorúak is kérhetik orvosuktól, hogy segítse elő halálukat, először azt kerestem a szövegben, vajon hány éves kortól hatalmazza fel a belga törvény a gyerekeket erre a döntésre?

Teremtésvédelem

Az erőforrás-hatékonyság sokszor és sokat használt kifejezés napjainkban. De mit is jelent valójában? Olyan átfogó elképzelés, amely az élelmiszerektől a biodiverzitáson át az energiahordozókig, a vízig, az ásványokig, a légkörig, a termőföldig és ezeken túl is valamennyi természeti erőforrásra vonatkozik.

A fogyasztói társadalom sajátja, hogy egyre többet akar vásárolni. Erre ösztönöznek a reklámok, a munkahelyen, iskolában, óvodában jelen lévő „versengés”. Sokszor tapasztalhatjuk a saját családunkban is, hogy mennyi elvárást fogalmaznak meg gyermekeink. Ha a kéréseiknek csupán egy részét vásároljuk meg, még azok a tárgyak sem feltétlenül lesznek a kedvenceik. Egy bizonyos idő után hulladékká válnak, és ez az idő egyre inkább rövidül.

Már volt időnk megszokni Ferenc pápa közvetlen, olykor szellemes beszédmodorát.

Ám tavaly március 13-án, amikor először jelent meg a Szent Péter-bazilika erkélyén, és a lelkes tömeget egyszerűen úgy köszöntötte: „Jó estét kívánok!”, kevesen gondoltuk, hogy ezzel jelképes tettet hajt végre. Lemondott elődje, XVI. Benedek február 28-án késő délután ugyanis így búcsúzott: „Jó éjszakát kívánok!”. Valami véget ért, valaki elköszönt, majd valaki beköszönt, és ezzel kezdetét vette valami új.

Egy év után merészségnek látszik megvonni egy pápaság mérlegét. Ám ezekben a napokban, amikor Rómában fontos reformtanácskozások folynak, talán mégsem érdektelen bizonyos következtetések levonása.