Majnek Antal munkácsi püspök az ukrajnai véres eseményekről és a nyelvtörvényről

Valójában a szociális problémák és a mindent átszövő korrupció robbantotta ki az ukrajnai eseményeket. Úgy látom, hogy ezekből hiányzik Jézus minden bajt elsöprő ereje, amely a rosszat jóval győzi le, és hiányzik az evangélium ereje: az erőszakmentesség.

Az egyes egyházak különbözőképpen reagáltak az egyre erőszakosabbá, véresebbé váló történésekre. A római katolikus egyház, amely Ukrajna egész területén jelen van – Kijevben, Harkovban, Odesszában, Szimferopolban, Zaporozsjéban és másutt – a megbékélésre való felhívással és imával válaszolt az eseményekre, hiszen egyedül Isten az, aki meg tudja fékezni az erőszakot (ennek először az emberi szívekben kell megtörténnie), és ő tud megoldást hozni a lehetetlen helyzetekben is. Az ukrajnai római katolikus püspökök több alkalommal tettek közzé felhívásokat, melyekben megbékélésre és az erőszak beszüntetésére szólították fel a szembenálló feleket, s most, ezekben a nehéz napokban is böjtre és imára buzdítják híveiket. Az ország több római katolikus templomában hetek óta naponta tartanak közös imádságokat, szentségimádást a megbékélésért. (Nálunk például február 20-án és 25-én volt egész napos szentségimádás.) A kijevi római katolikus Szent Sándor-székesegyház – több felekezet templomához hasonlóan – nyitva áll a sebesültek előtt.

A RISU ukrán sajtószolgálat február 21-én beszámolt arról, hogy két nappal korábban a kijevi Majdanon, a Függetlenség terén, egy sátorban ismét berendeztek egy görögkatolikus kápolnát, amely más felekezetű személyek számára is imahelyül szolgál. A sátor bejáratánál fakereszt áll.

A decemberben felállított előző kápolnasátort a Janukovics-féle fegyveres különítmények néhány nappal előbb felgyújtották.

Kerekasztal-beszélgetés a rendészeti hivatásról – a keresztény értékek tükrében

Rendőr és keresztény? címmel kerekasztal-beszélgetést rendez a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara március 7-én 10 órakor, Budapesten, az intézmény főépületében. A beszélgetéshez hozzászól Bíró László katolikus tábori püspök, Jákob János protestáns tábori püspök, Totha Péter Joel vezető tábori rabbi, Gömbös Sándor, az Országos Rendőr-főkapitányság Hivatalának vezetője és Schanda Balázs, a PPKE Jog- és Államtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékének vezetője. A rendészet keresztény alapjairól bevezető előadást tart Tihanyi Miklós, az NKE RTK Közbiztonsági Tanszékének oktatója, a keresztény rendőr értékítéletéről pedig Budaházi Árpád, a Büntetőeljárásjogi Tanszék adjunktusa beszél. A rendezvény az ökumenikus imaszoba megáldásával zárul majd.

A Szűzanya győri könnyező kegyképének búcsúja a hívők részére március 15–16-án, a papság részére március 17-én lesz a győri székesegyházban. Az ünnepi szentmisék és szertartások időpontjai a Győri egyházmegye honlapján olvashatók (www.gyor. egyhazmegye.hu).

GyS

Az evangélium öröme

Ferenc pápa – elemezve egyházunk helyzetét – először bölcsen köszönetet mond azoknak, akik nagy elkötelezettséggel fáradoznak az egyházban. Ám nem tagadhatjuk: megéljük a bűn, az elégtelenség tapasztalatát is. Észrevesszük, hogy kultúránk öntudatlanul is hat ránk. Ezért a pápa „szeretné felhívni a figyelmet néhány kísértésre, mely különösen most éri a lelkipásztorkodásban munkálkodókat” (vö. EG 77). Kivételesen hosszabban elidőzünk e jelenségeknél, hisz korunkban és hazánkban igen elterjedtek ezek, s a buzdítás egyik legfontosabb meghívása épp a szembesülésre szólít. Mire kell határozott nemet mondanunk?

Amióta Ferenc pápa január 12-én bejelentette, hogy február 22-én tizenkilenc új bíborost kreál, volt ideje a sajtónak, hogy elemezze a névsort, és értelmezze a pápa döntéseit.

Nem keltett feltűnést, hogy bíboros lett az új államtitkár, Pietro Parolin, valamint a XVI. Benedek által a Hittani Kongregáció élére állított Gerhard Ludwig Müller, illetve a Ferenc pápa által a Papi Kongregáció prefektusává kinevezett Beniamino Stella.

Szigorú intézkedéseivel és a múlt vétkeinek tételes feltárásával a világegyház már évekkel ezelőtt felvette a küzdelmet a kiskorúak ellen papok által elkövetett szexuális visszaélésekkel szemben, mégis újra és újra találkozhatunk végletes megnyilatkozásokkal.

Még az ENSZ gyermekvédelmi bizottsága is meglehetősen rosszindulatú megállapításokat tett nemrég, mintha a katolikus egyház még ma is igyekezne eltussolni a papi bűnöket, ahelyett hogy küzdene ellenük. A magyar sajtóban is találkozhatunk tagadhatatlanul egyházellenes éllel megfogalmazott kijelentésekkel.

Akadnak azonban olyanok is, főként sorainkban, akik ma is elítélik a múltbéli vagy jelenlegi bűnökkel kapcsolatos híradásokat. Azt hiszik, hogy az egyházi és az egyházat szerető média akkor teszi jól a dolgát, ha szemet huny a valóság komor tényei fölött. Akadnak sajnos olyan, „kiskorú” helyi egyházak is, amelyek még ma sem küzdenek a visszaélések ellen, inkább homokba dugják a fejüket.