Már a második kortárs képzőművészeti kiállításnak ad helyet a Bibliamúzeum Budapesten. Az átépítés alatt álló, interaktív múzeum ideiglenes kiállítótermében Udvardi Erzsébet képei után Borsos Miklós világa várja a látogatókat. Szándékosan neveztem világnak, mert a – főleg magángyűjteményekből válogatott tartalmú – tárlat túllóg minden más kategórián. Erre utal a címe is: „Hegedőszóban szép mesét jelentek”.

Mintha új Borsos Miklós-emlékmúzeum született volna Tihany és Győr után Budapesten – különleges hangulatot áraszt a Ráday utca 28. március 13-a óta. A kiállítótér egyik falát több sorban borítják grafikák, metszetek, rajzok. Az egyik sarokban Kassák konok koponyája és Radnóti szelíd arca, mellettük a művészre oly jellemző szimbolikus, erősen stilizált, az életet, a termékenységet, férfi és nő szétbonthatatlan egységét és mégis markáns különbözőségét sugalló szobrok. A tárlókban érmék, kisplasztikák, felettük részletek a híres, hetvenhét vallási-filozófiai témát feldolgozó képből, amelyet Borsos Miklós szellemi örökségeként tartanak számon, és néhány ifjúkori olajfestményéből, amelyek igazi ritkaságszámba mennek. Nemcsak alkotások, hanem személyes tárgyak, levelek is szerepelnek a kiállításon. Ezek nemcsak egy művészi életút emlékkövei, hanem egy-egy szeretetkapcsolat emlékei. Csupa olyan kincs, amit az egyik ember ad egy másiknak, akit nagyon szeret, és amit igen nagy dolog továbbadni, megmutatni az egész világnak.

„A Vigadó homlokzata, lépcsőháza, pompás arányú termei nemcsak kora romantikus építészetének talán egész Európában legművészibb képviselői, de a belőle sugárzó magyar jelleg különös érdekessége.” Feszl Frigyes alkotását méltatja így egyik tanulmányában Kismarty-Lechner Jenő, aki Budapest műemlékei című könyvében fejtegeti tovább a pesti Duna-partra tekintő palota erényeit: „Egyik legjelentősebb építménye ennek a vajúdó stílkorszaknak a Pollack redutja helyén 1859–65-ben épült új Vigadó, Feszl Frigyes nagy művészi értékű munkája, melyben először csillan meg egy nagytudású mester kezén a nemzeti szellemű építőművészet megteremtésére irányuló szándék.”

Az Etalon Film a Fatima – A 13. napon, A fehér ruhás vándor, A mennyországot választom és a Teréz után idén márciusban ismét szép alkotással jelentkezett.

A közelmúltban készült katolikus témájú filmek közül a 2012-es olasz–német, Názáreti Mária című filmre esett a választás. A filmet két évvel ezelőtt XVI. Benedek pápának is levetítették, aki elismerését fejezte ki az alkotóknak. A film Mária életét tárja elénk, gyermekkorától Jézus feltámadásáig. Az eredeti helyszíneken játszódó mű egészen máshová helyezi a hangsúlyokat, mint a szent történet korábbi megfilmesítői. Giacomo Campiotti filmjében ugyanis Mária, Jézus édesanyja a főszereplő, és vele együtt három nő sorsát mutatja be. A bibliai történetben Mária (Alissa Jung), Mária Magdolna (Paz Vega) és Heródiás (Andrea Giordana) életébe pillanthatunk bele. Mindhárman súlyos döntéseket és áldozatokat hoznak. De egyáltalán nem mindegy, hogy melyikük mi mellett dönt és miről mond le.

A felvilágosodás gondolkodói – az enciklopédisták különösen – enyhén szólva nem szívelték a vallási intézményeket. Voltaire, Montesquieu és Denis Diderot írásaikban igyekeztek lejáratni, megalázni a katolikus egyházat. Utóbbi regényt is szentelt a témának; az 1760-ban megjelent, Az apáca című írás a korszak talán legismertebb egyház- és szerzetességellenes műve. Azt hihetnénk, hogy amint a XVIII. század problémái már csak a történelemkönyvekben kapnak helyet, úgy a Diderot által ábrázolt világnak sincs többé aktualitása. Guillaume Nicloux francia rendező azonban nem így gondolta. Az apáca című filmjét a napokban mutatták be a hazai mozik.