János evangélista – szokása szerint – egy-egy csodatétel alkalmával kifejti a csodajel lelki jelentését, Jézus üzenetét. A találkozás a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál (a múlt vasárnapi evangélium) alkalom volt arra, hogy Jézus felfedje messiási mivoltát, aki örök életre szökellő vízforrás a benne hívőknek.

Istenkapcsolatunk nem merül ki abban, hogy részt veszünk a liturgikus cselekményeken, akármennyire tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően tesszük is azt. Az evangéliumban maga Jézus kéri tőlünk, hogy „zárkózzunk a szobánkba”, és ott, a rejtekben imádkozzunk az Atyához (Mt 6,6). Vagyis mindenkinek az életében jelen kell lennie a közösségi istenkapcsolattól és annak ritualitásától független saját lelki életnek, spiritualitásnak.

Aloisius Scrosoppi az akkoriban még Ausztriához tartozó Udinében született 1804. augusztus 4-én, egy ékszerész fiaként. Hívő családban nevelkedett, s már tizenkét éves korában készülni kezdett a papi hivatásra. Belépett a ferences harmadrendbe. 1827-ben szentelték pappá. Két fiútestvére ugyancsak papi pályára lépett.

Szent Pál apostol keresztény hitünk lényegét fogalmazza meg nagyon találóan: „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” (1Kor 15,14). Majd meggyőző erővel mondja: „De Krisztus feltámadt!” (ugyanott, 20). Ebből a meggyőződésből fakadnak a bizánci egyház liturgikus költészetében a feltámadási tropárok megénekelt és átelmélkedett szövegei. A nyolcadik hangú tropárunk meglehetősen rövid, ám annál lényegre törőbb tanítást tartalmaz. Mint az összes többi ilyen énekünk, ez is minden sorában szentírási ihletésű, de valójában csak egy tényleges idézet fordul elő benne. Ez az énekünk három részre tagolódik.