A magyarországi soa hetvenedik évfordulójára emlékezve a közelmúltban kerekasztal- beszélgetést tartottak Szegeden a Gál Ferenc Főiskola szervezésében. A résztvevők – Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem (ORZSE) rektora, Lednitzky András, a szegedi zsidó hitközség elnöke, Kiss-Rigó László katolikus, Bölcskei Gusztáv református és Lackner Pál evangélikus püspök, valamint jelen írás szerzője – Haraszti György professzor moderálása mellett igyekeztek megragadni XX. századi történelmünk e borzalmának mélységét, amely Jób kérdését fogalmazza újra: Miért a céltalan szenvedés, a halál? Hol van ilyenkor Isten? A kiindulópontot két gondolat képezte: Elie Wiesel szerint Auschwitzban nem a zsidóság, hanem a kereszténység halt meg; Hans Jonas pedig úgy fogalmazott, hogy a soa után nem tartható fenn Isten mindenhatóságának állítmánya, hisz az Úr gyengének bizonyult.

Fodor Pál történész a kritikai magatartásról és a sarlatánokról

Hol helyezkednek el a bölcsészettudományok a tudományok „rangsorában”? Kicsit mintha a sor végén kullognának, de vajon miért? Fodor Pál történészt, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatóját kérdeztük.

„Mindig a filozófia volt a vezető tudomány a bölcsészettudományok között – kezdi Fodor Pál. – Amikor azonban a XX. században minden viszonylagossá vált, megkérdőjeleződtek a világmagyarázatok, amelyekkel korábban szolgált. Közben a természettudományok azt kezdték állítani, hogy mindenre tudják a választ, így előretörtek a bölcsészettudományok kárára.” Ma a bölcsészettudományoktól is megkövetelik azokat a módszereket, amelyek a természettudományokban használatosak. Ezért az utóbbi évtizedekben a humán tudományok mostoha helyzetbe kerültek.

Beszélgetés Pálinkás Józseffel, az MTA elnökével

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) megbízásából immár évek óta felmérést készítenek a tizenöt éves diákok olvasási és szövegértési készségeiről. Emellett a matematikai és természettudományos tudást is vizsgálják. A háromévente elkészülő PISA- (Programme for International Student Assessment) jelentés alkalmas lehet arra, hogy egy-egy ország megállapítsa, nemzetközi összehasonlításban hol tartanak a diákjai. A legutóbbi, 2012-es felmérés azt mutatja, hogy egyrészt a 2009-ben mért adatokhoz képest romlott a magyar diákok teljesítménye, másrészt az OECD-átlagtól is el vagyunk maradva. Pálinkás Józseffel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével a felmérés következményeiről és a magyar tudomány jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.

– Az MTA nemrég konferenciát tartott a PISA-felmérés értékeléséről. Ön szerint mi lehet a rossz eredmények oka? – Hosszú ideje tartó folyamat, hogy Magyarországon – sem az iskola, sem a családok – nem fordítanak elegendő figyelmet arra, hogy a gyermekek megszerzik-e a szükséges tudást és készségeket. A közgondolkodásnak sokkal inkább része kellene, hogy legyen ez a súlyos és fontos kérdés. Sajnos évről évre növekszik azoknak az aránya, akik a PISA-felmérés során a legalacsonyabb – 1-es vagy az alatti – szinten teljesítenek, míg a legjobbak – a 6-ost elérők – száma csökken. Matematikából ez az arány 2,1 százalék, ami riasztó, hiszen azt a kérdést veti fel, hogy mi lesz a magyarországi mérnök-, kutató- és orvos utánpótlással.

Hogyan jutott el a Schönstatt Magyarországra?

Bár a Joseph Kentenich által alapított Schönstatti apostoli mozgalom száz évvel ezelőtt jött létre, arra, hogy Magyarországra is eljusson, a nyolcvanas évekig kellett várni. Gódány Róbert és Gódány Rita Ausztriából hazatelepülve hozták magukkal a Schönstatt lelkiségét. A „gondviselésbe vetett gyakorlati hitük” az évek alatt meghozta gyümölcsét, hiszen mára már az egész országban jelen van a családmozgalom. Bölcsője azonban máig Óbudavár. Itt kerestük fel az alapítókat, akik a mozgalom elindulásáról meséltek.

– Nagyon sokféle lelkiség létezik a katolikus egyházban. Mi adja a Schönstatt családmozgalom különlegességét?

Gódány Róbert: – A Schönstatt szíve-lelke a szeretetszövetség. Az alapító, Joseph Kentenich fiatal pallottinus szerzetesként 1912-ben azt a megbízatást kapta elöljáróitól, hogy legyen a diákok lelkivezetője a rend újonnan felépült gimnáziumában, Schönstattban. 1914. október 18-án előadást tartott a fiúknak. Az alapítást ehhez a beszédéhez kötjük. Ne feledjük, hogy az első világháború előestéjén vagyunk. Amikor ezek a fiatalok katonák lettek, apostoli lelkülettel vitték magukkal a Schönstatt lelkiségét.