Egyháziak a műemlékvédelem panteonjában

Fieber Henrik (1873–1920) katolikus papként a vallási és a műemléki örökség megőrzése és gyarapítása terén alkotott maradandót. Mindig arra törekedett, hogy az egyházi épületeket művészi értékű alkotások ékesítsék. 1908-ban ő rendezte meg Budapesten az első hazai egyházművészeti kiállítást. Egy időben az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában is tanított. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti ügyek osztályára 1910-ben kérték fel egyházművészeti előadónak. Itt 1911-ben kezdte el megszervezni az Országos Katholikus Egyházművészeti Tanácsot. Az 1913– 1914-es tanévben az ő programja alapján, Körösfői-Kriesch Aladár terveit követve festették ki az iskola növendékei a zebegényi templomot. Neki köszönhetően készülhettek el többek között a temesvári püspöki szeminárium falfestményei (Körösfői-Kriesch Aladár) és Lipótmezőn a Magyar Királyi Állami Elme- és Ideggyógyintézet kápolnájának ablakai (Nagy Sándor).


Arató Miklós Orbán (1923–2003) az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács tagjaként kiemelkedően sokat tett a magyarországi egyházi műemlékekért. Papi hivatása a II. világháborúban a francia hadifogság kegyetlen körülményei között ébredt föl benne. A jogi kar elvégzése után felvételt nyert Zircre, a ciszterci rendbe. A rend feloszlatása után a Központi Szemináriumba jelentkezett. Az egyházművészet szakértőjeként lett a Magyar Püspöki Kar Országos Egyházművészeti Tanácsának vezetője és a Liturgikus lexikon társszerzője. A rendszerváltás után a pécsi ciszterci rendház főnökeként alapítványt hozott létre a rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának támogatására. Élete egyik főműve volt a gimnázium egyházi iskolaként való újraindítása.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .