„A hegyet is elhordjuk”

Kertek születése Békásmegyer-Ófalun

 

Civil kezdeményezőkészség és közösségi erő – amikor e kettő találkozik, megmozdulnak a hegyek. Ha pedig ennek egy plébánia a színtere, a társadalom atomizálódásának jeleit gyakorta megtapasztaló embernek hirtelen nagyon jó kedve támad. Úgy érezheti: néha sikerül csakugyan kovásznak lennünk, és kicsinységünk ellenére sokaknak mintát adnunk.

 

Sárkörte, kékalma, Petőfi körtefája, pónyikalma, szomolyai cseresznye, budai domokos, vérkörte, bőralma, háziberkenye, baturalma, tüskéskörte, piros pogácsaalma, sózó körte, rétesalma, hosszúszilva, fűzalma – olvasom a karókra tűzött színes táblákon, a fal mellé állított facsemeték fölött. Budapest első tündérkertjének megnyitóünnepsége zajlik Békásmegyer-Ófalu plébániájának közösségi házában, március 29-én. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki számára az összes ültetésre váró gyümölcsfa neve ismeretlen. Pedig nagy- és dédszüleink életéhez még a többségük hozzátartozott, akárcsak a termésükből készült lekvár, befőtt, pálinka. A tündérkerteket – amelyekből ma már több mint ötven van országszerte és a határainkon túl – éppen emiatt, a feledés ellen alapítják: azért, hogy a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfái és a magyar gyümölcstermesztés sokszínű hagyományai ne tűnjenek el nyomtalanul. „Azt szokták mondani, hogy ott vagyunk otthon, ahol a nagyapánk által ültetett gyümölcsfáról szedhetjük a gyümölcsöt – kezdi beszédét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. – Természeti örökségünk védelme legalább annyira fontos, mint a szellemié. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete kimutatta, hogy az elmúlt száz évben az őshonos növényfajták hetvenöt százalékát vesztette el az emberiség, és a maradék huszonöt százalék jelentős része is veszélyeztetett. A kormány kiemelt figyelmet szentel ennek a problémának, ezért igyekszik előmozdítani a génmegőrző gyümölcskultúra ügyét. Az egyházak jó partnerei e téren is: a tündérkerteknek sok helyen parókiák, plébániák adnak otthont. A hagyományainknak megtartó erejük van, de csak akkor tudnak hatni, ha teszünk a fennmaradásukért. Kívánom, hogy azok a fák, amelyeket ma elültetünk itt, erős gyökereket eresszenek, és egyszer képesek legyenek valamennyiünket megtartani.”

Aki látott és hitt Jn 20,1–9

„Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt a halottak közül!” (1Kor 15,17.19) Csaknem kétezer éve írta le Pál apostol e sorokat, de még ma is úgy hangzanak, mint egy harsona zengése, mely elűzi az éjszakát, és felkelti a napot, hogy fénybe borítsa az egész világot. Nem a halálé a végső szó, hanem az életé; nem a gyűlöleté, hanem a szereteté; nem a gonoszé, hanem Istené.

„Csapatjáték”

Katekézis a liturgiáról

 

Érdekes élményem volt egyszer egy papi közösségben. Szentmisén vettünk részt, és mindannyian igyekeztünk szívvel-lélekkel jelen lenni a cselekményben. Egyikünknek nemigen volt tehetsége az énekléshez, ennek ellenére teljes erővel énekelt – hamisan –, és ez annyira elvitte a többiek énekét is, hogy az énekes részek tragikomikussá váltak. A következő alkalommal, amikor együtt miséztünk, bátran, de alázattal megkértük e testvérünket, hogy vagy ne énekeljen, vagy csak alig hallhatóan tegye, mert megnehezíti a közösségi ünneplést. Eleinte értetlenkedve fogadta kérésünket, aztán belátta, hogy a liturgia nem csak az övé, hanem mindnyájunké, és ezért fontos, hogy egységben, egymásra, ugyanakkor a közösség egészére is figyelve végezzük azt.

Canterburyi Szent Anzelm április 21.

A középkor egyik legkiválóbb gondolkodója, egy új kor kezdetének hírnöke volt, a skolasztika atyjának is nevezik. Munkássága nemcsak korában volt meghatározó, de még évszázadok múltán is foglalkoztatta a filozófusokat, például Immanuel Kantot vagy Bertrand Russellt. Legfőbb munkája a Proslogion című elmélkedésében kifejtett istenérve, amelyet Kant óta „ontológiai istenérvként” emlegetnek.

A bilincseket szétszaggatta…

Egyes görög ortodox vidékeken még él az a szokás – amit nekünk, katolikusoknak nem kell átvennünk –, hogy a bezárt templomban a sekrestyés láncokat csörget, mielőtt a pap kopogtatására kinyitná az ajtót. Ez a húsvéti ikonon ábrázolt jelenetet egészen életszerűvé teszi: Krisztus az alvilágban szétszaggatta a feltámadásra várakozók bilincseit. Azonban az egész feltámadási szertartás a felszabadító húsvéti örömről szól.

A piarista generális magyarországi látogatása

Pedro Aguado piarista generális április 2. és 16. között a rend magyar és romániai tartományába látogatott el, hogy megismerje a szerzetesközösségek, iskolák és templomok jelenlegi életét. Április 3-án Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek is fogadta a rend vezetőjét (képünkön).

Gazdaklubok, megújuló erőforrások

Közösségépítés a vidék felemelkedéséért a Váci egyházmegyében

 

Jézus urunk feltámadásának ünnepe idén szinte egybeesik a Föld napjával (április 22.) Az Egyesült Államokban 1970. április 22-én tartották meg az első Föld napja rendezvényt. A főszervező Denis Hayes egyetemi hallgató volt. Ehhez a dátumhoz kötjük az úgynevezett modern környezetvédelmi mozgalmak szervezett megjelenését. Az USA-beli kezdeményezés lassan átterjedt a világ más országaira is. 1990-ben már hazánkban is szabadon lehetett ünnepelni a Föld napját. Idén is megjelent – már magyarul is olvasható – A Föld helyzete 2013 című, átfogó értékelés arról, hogyan is állunk, és mi lehetne a közös kiút a környezet visszafordíthatatlannak látszó romlása, valamint a természeti erőforrásaink drasztikus csökkenése által előrevetíthető, katasztrofálisnak tűnő helyzetből.

Szikes tavak mentén

Pacsirták énekeltek a napsütötte legelő felett, fehérbe öltözött kökénybokrok integettek az út mellett, amikor március 29-én reggel Szabadszállás és Fülöpszállás környékére látogattunk. Érezhető a szárazság, a Büdös (Pipás)-széken, a Zabszéken és a Kelemen-széken ugyan még elég sok víz van, de a már kiszáradt részek, a messziről fehérlő, repedezett sziktalaj a víz gyors visszahúzódásáról és egy esetleges közelgő aszályról árulkodik. A föltámadó szél a földutak felett gyorsan forgó, nagy portölcséreket kavart.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.