A jövő építésze

A Pritzker-díjat 1979 óta ítéli oda egy-egy arra méltó építésznek a Hyatt Alapítvány. A magas szakmai elismerést, amelyet „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek, idén márciusban Shigeru Ban vehette át.

 

A japán építész hazánkban is ismert, két évvel ezelőtt Budapesten járt. Éppen akkor, amikor az Új-Zélandra álmodott papírkatedrálist tervezte. Az akkori tervekről lapunk is beszámolt. Shigeru Ban nevéhez elsősorban a papírból készült épületek kötődnek. Munkái jól tükrözik, milyen az, amikor találkozik a modern építészet és a társadalmi felelősségvállalás.

Az ártatlanság jelképe

A kisbárány az egyik legártatlanabb lény a világon. Puha, törékeny, sebezhető. Látványa a legtöbb ember szívét megindítja, gyerekekből, felnőttekből egyaránt pozitív érzelmeket vált ki. S tudjuk: a húsvéti ünnepkör egyik legfontosabb szimbóluma. Jel. A bibliai időkből ismert hitbeli tény: az áldozati állat azért adja életét, aki feláldozza. Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezte Jézust. Ő a tökéletes áldozat. Életét adta az emberekért, akiket szeretett. Egyszer és mindenkorra kiengesztelve Istent…

Lübeck virágvasárnapi mártírjai

2000-ben, egy kutatóút hétvégi minivakációján sikerült eljutnom a Mann család városába, a „Hanza-városok királynője” névvel is büszkélkedő Lübeckbe. Nem tagadom, megrendített és versbe ragadott már a Thomas Mann és fivérei emlékére berendezett, a Buddenbrook ház világát is felidéző irodalmi múzeum, a városháza, az óváros szűk utcái. De az igazi, az életre szóló megrázkódtatást a város gyönyörű gótikus temploma, a II. világháborúban éppen a virágvasárnapot megelőző éjjel csaknem áldozattá vált Marienkirche látványa okozta. Sem a városban bolyongáshoz, sem a templomlátogatáshoz nem vittem magammal szabályos kéziratpapírt, de máskor óriási betűimet bolhányivá zsugorítva egy gyűrött, kicsi noteszlapra azonnal és végleges formájában megírtam azt az alábbiakban olvasható verset, amelyben a templom három elpusztított kincsét, a két, valóban szétroncsolt, megolvadt érc harangvirághoz hasonló nagyharangot és az eredetileg 1463-ban, egy dühöngő pestisjárvány ihletésére készült, Bernt Notke műveként számon tartott freskósorozatot, A lübecki haláltáncot együtt sirattam el.

Úton nagypéntek felé

Nagypéntek. Hagyományosan: Parsifal. Ünnepi misztériumjáték, drámai oratórium, zenedráma…? Wagner a misztikusok „ráérzésével” ragadja meg a húsvéti titkot, kifinomult művészi ösztönnel „teologizál”. Egy élet munkája, szellemi tévutak és küzdelmek után érett meg arra, hogy a kifejezhetetlenről szóljon. Parsifalja nem egyszerű szemléltető passiójáték, felidéző vagy ráhangoló „képmutogatás”. Tudja, hogy a profán, az emberi nélkül értelmetlen és erőtlen a szentről szólni. Hamis lenne, távoli. Sajátos kettős keresztútja metszéspont: az „emberré lett” és az „új ember” térben és időben egybetükröztetett passiója, amelynek összefogója, törhetetlen kapcsa: a részvét. Mert a részvét váltja meg a világot – ez a „nagypénteki varázs” üzenete. Az ember feladata a krisztusi minta megértése, követése, folytatása. Mindnyájunk felelőssége. Az angyal válaszol közvetítője szerint: „A »Tett« az egy. Nincs tett külön. Reggeltől estig, estétől reggelig, születéstől a halálig egy tett, s az a Szolgálat. Nincs kis tett, csak egy Tett van: a Feladat. Sok tett nincs, kevés tett nincs, csak elégtelen tett vagy hiányos tett van. Nem nyújthatod ki a kezed, hogy az ne legyen tett. A »sok« mindig káprázat. A szünettel nem lesz egy dalból kettő. Ne tévelyegj hát!” Máshol azt mondja: „Templom vagytok. (…) Ahogy ti befogadtok, úgy fogad be titeket az Atya.”

Grand Budapest Hotel

Wes Anderson amerikai rendezőnek sikerült a lehetetlen: a mai fejlett vizuális kultúrájú világban, amikor a telefonunkkal jobb videofelvételeket tudunk készíteni, mint néhány évtizeddel ezelőtt a filmrendezők kameráikkal, ebben az évről évre, percről perce egyre profibb szakmában elérte azt, hogy azonnal, az első filmkockától kezdve tudjuk, kinek a munkáját látjuk. Filmjeiből találomra kiválaszthatunk egy kockát, és máris felismerhető, hogy ez bizony Wes Anderson. Ha egyetlen filmjét láttuk már, rögtön felismerjük a többit is. Ilyen bravúrra tényleg nem sokan képesek.

Noé 3D-ben

Manapság már senki nem csodálkozik azon, hogyha a mitológia történeteiből nyer ihletet egy-egy filmrendező. Ha csak a kétezres évekre figyelünk, akkor is találkozhattak már a nézők a trójai háború hőseivel éppúgy, mint Thészeusz vagy Perszeusz megpróbáltatásaival. E feldolgozásokban egy közös pontot fedezhettek fel a mitológia ismerői: a klasszikus szerzőknél olvasható változatoktól a forgatókönyvírók alaposan eltértek. Pontosabban szólva, legtöbbször csak az alapkonfliktust tartották meg, a többit átgyúrták, mégpedig annyira, hogy csak köszönőviszonyban volt az eredeti történettel. Ezzel szemben a bibliai tárgyú filmekre mindeddig az volt a jellemző, hogy az alkotók kínos pontossággal követték a Szentírásban leírtakat. Egészen mostanáig. Ugyanis a nemrég bemutatott Noé című amerikai film szakít ezzel a hagyománnyal. Mégpedig alaposan.

Kallódók

Ha a könyveknek megvan a maguk sorsa, a filmeknek még inkább: ezernyi félbemaradt, megcsonkított vagy sok helyen soha be nem mutatott alkotást ismer a filmtörténet. Rendezőik szerelemprojektjeiként például a Nebraska és a Mud elkészült ugyan, sőt némi Oscar-csillogásban is volt részük, ám a magyar mozivásznakig egyikük sem jutott el.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.