Egyháziak a műemlékvédelem panteonjában

Az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye. Magyar tagszervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága több évvel ezelőtt hozta létre a Műemlékvédelmi Panteont. Ennek célja, hogy a magyar épített örökség megőrzésében, a műemlékvédelmet szolgáló kutatásban és oktatásban élen járó szakemberek tevékenységét megörökítse, és ily módon emléket állítson nekik. Idei évi rendes közgyűlésén a Magyar Nemzeti Bizottság e panteonba emelt két egyházi szakembert, Fieber Henriket és Arató Miklós Orbánt.

A Kehely

Megoldódott a Szent Grál rejtélye?

 

Messze fönt a gyerekkor felhőfodrai, a kezemben Wolfram von Eschenbach Parzivalja. Ez a sokrészes könyv, amelynek strófái Richard Wagnert is elragadták. Zenedrámájában alázatosan leborult az örök Grál előtt.

 

Nagybácsikám arca tűnik fel a felhő fodrai közt, ahogyan akkor, amikor egy különös történetet mondott el nagycsütörtökön egy hegyről. A falunkat övező Aranyhegyről, bércekről, melyek egymásba kapaszkodva őrzik a történet titkát: – Holnap, nagypénteken délután menj ki a hegybe, megnyílik, szaladj be rajta, rengeteg kincset lelsz. De siess, mert hamarosan bezáródik, és te ott maradsz.

„Mert úgy szerette Isten a világot…”

Könyvespolc

 

Immár huszonötödik kötetéhez érkezett a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Sapientia Füzetek című sorozata. Ezekben a kis könyvekben a legtöbbször a főiskola által szervezett konferenciák anyaga jelenik meg. A legújabb kötetben a 2013. november 16-án megrendezett tanácskozás szövegeit olvashatjuk, melynek központi témája a megváltás volt.

Felfelé

Látogatás Ferihegyen – kifutópályán, tűzoltóságon, kápolnában

 

Évi hatszázezer légi járat Magyarország fölött, évi hatvanmillió ember a levegőben. Nyolcvan százalékuk átrepül a légtéren, míg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre érkező vagy onnan induló járatok száma kilencvenezer, ami majdnem egy magyarországnyi utast jelent. És a legszebb az egészben, hogy mindnyájuknak története van. Megismerkedhetünk most néhánnyal, miközben a nemrég megáldott reptéri kápolnában időzünk. De pilóták történeteivel is találkozhatunk, egyúttal bepillanthatunk oda, ahova utasként nemigen lehet, a pilótafülkébe vagy a hangárba, sőt a légi irányítók világába is.

„A hegyet is elhordjuk”

Kertek születése Békásmegyer-Ófalun

 

Civil kezdeményezőkészség és közösségi erő – amikor e kettő találkozik, megmozdulnak a hegyek. Ha pedig ennek egy plébánia a színtere, a társadalom atomizálódásának jeleit gyakorta megtapasztaló embernek hirtelen nagyon jó kedve támad. Úgy érezheti: néha sikerül csakugyan kovásznak lennünk, és kicsinységünk ellenére sokaknak mintát adnunk.

 

Sárkörte, kékalma, Petőfi körtefája, pónyikalma, szomolyai cseresznye, budai domokos, vérkörte, bőralma, háziberkenye, baturalma, tüskéskörte, piros pogácsaalma, sózó körte, rétesalma, hosszúszilva, fűzalma – olvasom a karókra tűzött színes táblákon, a fal mellé állított facsemeték fölött. Budapest első tündérkertjének megnyitóünnepsége zajlik Békásmegyer-Ófalu plébániájának közösségi házában, március 29-én. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki számára az összes ültetésre váró gyümölcsfa neve ismeretlen. Pedig nagy- és dédszüleink életéhez még a többségük hozzátartozott, akárcsak a termésükből készült lekvár, befőtt, pálinka. A tündérkerteket – amelyekből ma már több mint ötven van országszerte és a határainkon túl – éppen emiatt, a feledés ellen alapítják: azért, hogy a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfái és a magyar gyümölcstermesztés sokszínű hagyományai ne tűnjenek el nyomtalanul. „Azt szokták mondani, hogy ott vagyunk otthon, ahol a nagyapánk által ültetett gyümölcsfáról szedhetjük a gyümölcsöt – kezdi beszédét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. – Természeti örökségünk védelme legalább annyira fontos, mint a szellemié. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete kimutatta, hogy az elmúlt száz évben az őshonos növényfajták hetvenöt százalékát vesztette el az emberiség, és a maradék huszonöt százalék jelentős része is veszélyeztetett. A kormány kiemelt figyelmet szentel ennek a problémának, ezért igyekszik előmozdítani a génmegőrző gyümölcskultúra ügyét. Az egyházak jó partnerei e téren is: a tündérkerteknek sok helyen parókiák, plébániák adnak otthont. A hagyományainknak megtartó erejük van, de csak akkor tudnak hatni, ha teszünk a fennmaradásukért. Kívánom, hogy azok a fák, amelyeket ma elültetünk itt, erős gyökereket eresszenek, és egyszer képesek legyenek valamennyiünket megtartani.”

Aki látott és hitt Jn 20,1–9

„Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt a halottak közül!” (1Kor 15,17.19) Csaknem kétezer éve írta le Pál apostol e sorokat, de még ma is úgy hangzanak, mint egy harsona zengése, mely elűzi az éjszakát, és felkelti a napot, hogy fénybe borítsa az egész világot. Nem a halálé a végső szó, hanem az életé; nem a gyűlöleté, hanem a szereteté; nem a gonoszé, hanem Istené.

„Csapatjáték”

Katekézis a liturgiáról

 

Érdekes élményem volt egyszer egy papi közösségben. Szentmisén vettünk részt, és mindannyian igyekeztünk szívvel-lélekkel jelen lenni a cselekményben. Egyikünknek nemigen volt tehetsége az énekléshez, ennek ellenére teljes erővel énekelt – hamisan –, és ez annyira elvitte a többiek énekét is, hogy az énekes részek tragikomikussá váltak. A következő alkalommal, amikor együtt miséztünk, bátran, de alázattal megkértük e testvérünket, hogy vagy ne énekeljen, vagy csak alig hallhatóan tegye, mert megnehezíti a közösségi ünneplést. Eleinte értetlenkedve fogadta kérésünket, aztán belátta, hogy a liturgia nem csak az övé, hanem mindnyájunké, és ezért fontos, hogy egységben, egymásra, ugyanakkor a közösség egészére is figyelve végezzük azt.

Canterburyi Szent Anzelm április 21.

A középkor egyik legkiválóbb gondolkodója, egy új kor kezdetének hírnöke volt, a skolasztika atyjának is nevezik. Munkássága nemcsak korában volt meghatározó, de még évszázadok múltán is foglalkoztatta a filozófusokat, például Immanuel Kantot vagy Bertrand Russellt. Legfőbb munkája a Proslogion című elmélkedésében kifejtett istenérve, amelyet Kant óta „ontológiai istenérvként” emlegetnek.