A kumráni „szenzációkról” a tudomány mérlegén

Idén március elején nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, hogy „új holt-tengeri tekercseket” fedeztek fel a kumráni barlangokból előkerült régészeti leleteken dolgozó kutatók Jeruzsálemben. Nem ez az első eset, hogy az ókorban a Holt-tenger északnyugati partja mentén élt zsidó közösség tagjai meglepik a szakmát és az érdeklődőket egyaránt, azóta, hogy a ta’amire beduin törzsbeli Muhammad adh-Dhib 1947 elején, egy gondviselésszerű véletlennek köszönhetően meglelte a szövegtöredékeket tartalmazó első barlangot a régióban. Ez a mostani felfedezés hasonlít a korábbiakra abban, hogy az első híradásokat rögtön lázas találgatások követték: „Vajon mit rejtegetnek még előlünk?” Pedig éppúgy, ahogyan eddig, ez a mostani lelet sem amiatt jelent szenzációt, amire a sajátos tanításokra viszkető fülek várnak: nem botrányt vagy felfordulást hoznak, hanem elmélyültebb ismereteket a Krisztus születése körüli idők zsidóságának szokásairól.

3. rész

Bárkinek is mesélem a szentföldi élményeimet, mindig elmondom, hogy Jézus miatt érdemes odamenni. Valahogy azt érzem, hogy hiába magától értetődő ez, mégis ki kell mondanom. Természetesen sok természeti és turisztikai tapasztalattal, kulturális ismerettel is gazdagodtunk az út során, mélyebben értjük azóta az ottani társadalmi konfliktusokat, de látni a feltámadás helyszínét, az üres sírt mindennél többet ért! A legutóbb itt, a Szent Sírnál fejeztem be a kis történetemet.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Ennek a görögkatolikus köszöntésnek a határozottsága jutott eszembe a sírnál, ennél az építménynél, amely olyan kevéssé hasonlít arra, amit Szent Sírként elképzelünk. Igazából templom a templomban ez a hely. Néhány perc, egy ima, körülnézek, mindössze ennyi, amit bent töltök a belső üregben, aztán ki kell jönni, hiszen sor áll. Most még nem is hosszú, hiszen húsz perc alatt bejutottunk. El kellett jönnöm otthonról, hogy lássam az üres sírt, amit láttak az apostolok is. Elég néhány perc odabent, mert ez a tapasztalat a fontos, hogy nincs itt, feltámadt! Nem hasonlít tehát az általunk elképzelt sírra, de van a bazilikában egy hely, amely elmeséli nekünk, milyen is lehetett Jézus sírja kétezer éve, még az építkezések előtt. Egy kápolnából szűk bejárat nyílik oda, ahol a hagyomány Arimateai József sírját sejti az üregrendszerben. Nincs kiépítve, látszik, hogy hova tették benne az elhunytat, és az is felfedezhető, hogy családi sírboltról van szó. Itt kétszer is sorba álltam, mert ez a kétezer éves kis barlang Jézus koráról mesél.

Több száz hívő és érdeklődő részvételével nagyböjti zarándoklatot tartottak április 10-én a Gellért-hegyen átvezető Tisztulás Útján (Fehér Szív Útja). A Böjte Csaba ferences szerzetes, a pálos és a ferences rend, valamint világiak által tavaly alapított nagyvárosi zarándokutat a közös rózsafüzér imádság után Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek áldotta meg a Sziklatemplomnál. A „szeretetet, a jóságot, a békét kereső” résztvevők a hegyi ösvényeken, majd az Erzsébet hídon áthaladva, a „bűnbánat és a megtisztulás zarándokútján” az embernek adott isteni parancsokat feldolgozva jutottak el a pesti ferences templomba, ahol a Csaba testvér által bemutatott szentmisén vehettek részt.

Az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye. Magyar tagszervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága több évvel ezelőtt hozta létre a Műemlékvédelmi Panteont. Ennek célja, hogy a magyar épített örökség megőrzésében, a műemlékvédelmet szolgáló kutatásban és oktatásban élen járó szakemberek tevékenységét megörökítse, és ily módon emléket állítson nekik. Idei évi rendes közgyűlésén a Magyar Nemzeti Bizottság e panteonba emelt két egyházi szakembert, Fieber Henriket és Arató Miklós Orbánt.