Segélykiáltás az elváltakért

Herpy György atya hiányt pótló missziója

 

Világszerte s így sajnos hazánkban is egyre több a szétesett család, s már régóta nem igaz a vélekedés, amely szerint a válás csupán a nem hívő embereket érinti. Sokan gondolják azt, hogy mások válásához nincs közük. A barátok félnek állást foglalni az egyik fél mellett és a másikkal szemben. Gyakran a papjaink is tanácstalanul nézik, ha keresztények ilyen helyzetbe kerülnek. Félünk attól is, ha katolikusként egy elvált mellé állunk, attól tartunk, ezzel szentesítjük a válást. Pedig az elváltaknak és egyedül maradottaknak nagy szükségük lenne megértésre, jó szóra, segítségre. S fájdalmas tény, hogy gyakran éppen a Krisztust követők között nem találnak támaszra, noha Jézus éppen a megtört szívűekhez jött.

Hogyan védhetem meg?

Felkészülő

 

Szülőként jól tudjuk, hogy a gyermeknevelés naponta újabb és újabb, olykor megoldhatatlannak látszó kihívások elé állít bennünket. Sokszor szembesülünk olyan feladatokkal, amelyekhez mintha még mi sem nőttünk volna fel. Félünk, hogy hibázunk. És persze nemritkán valóban hibázunk is. Minél kevésbé ismerünk valamit, annál inkább félünk tőle. A szenvedély is meglehetősen ismeretlen és bonyolult része az életünknek, még akkor is, ha a média egyik kedvenc témájává lett. Hogyan lehet a szenvedélyből szenvedélybetegség? Hogyan előzhető meg? Veszélyeztetett az én gyermekem is? Hogyan nevelhetem a gyermekemet egészségesen a szenvedélyek szempontjából is? Hogyan védhetem meg ettől a veszélytől?

Isten hegyein

Találkozás Sterczer Hildával

 

A törékeny, szép, tiszta szemű fiatal nőt, a legeredményesebb magyar hegymászó, Erőss Zsolt oldalán ismerte meg az ország. Férje mellett állt jóban-rosszban: a szédítően magas hegycsúcsokon, a kórházi ágy mellett, és akkor is, amikor csak lélekben követhette őt az expedíciókra. Tavaly májusban minden megváltozott. Erőss Zsoltot és hegymászó társát, Kiss Pétert a Himalája nem engedte többé haza, az itthon maradt feleség és anya a figyelem középpontjába került. Interjúkat adott, higgadtan és pontosan nyilatkozott. Nem sírt, nem zokogott, nem mutatta fájdalmát. Legalábbis a kamerák előtt nem. Pedig vesztesége óriási volt. Sterczer Hildával, a legnagyobb magyar hegymászó feleségével fájdalomról, gyászról, hitről, reményről, Istenről és a hegyekről beszélgettünk.

Jó, hogy vagy!

Erőforrások a családban

 

„A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Amikor az asszony megérkezik, megölelik egymást: „De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál!” – szól a bácsi. „De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap” – válaszol a néni. A közelben álldogáló fiú – aki a barátnőjét várja – meghatódik e jelenet láttán, és odalép hozzájuk: „Ne tessék haragudni, Önök mióta házasok?” „Épp ötven éve” – hangzik a válasz. „Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel” – mosolyog a fiú. A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát, és azt mondja: „Fiatalember, maga ezt ne remélje. Döntse el!” A „tanmese” érthető. Ám csak a hétköznapi életben derül ki, hogy meg tudjuk-e valósítani, vagy csupán „reménykedők”, sodródók maradunk. A meleg családi fészekről és a jól működő házasságról szóló szakirodalommal több könyvtárat lehetne megtölteni. Az elméleti ismeretek valóra váltásához, az elérhető célokhoz, a leggyakoribb erényekhez és hibákhoz Papp Miklós morálteológus, Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológus néhány gondolata vihet közelebb bennünket.

Egymást segítve

Az apaszerepet is tanulni kell

 

Hogyan válunk apává? Miként van jelen az apa a mai családokban? Mi az apa és mi az anya feladata a gyermeknevelésben? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat az, aki részt vesz a Katolikus Karitász Rév Szolgálata által szervezett apacsoportban. A kezdeményezésről Kovács Péter pedagógus, az egyik szervező számolt be lapunknak. Úgy született meg az apacsoport gondolata, hogy a Rév szenvedélybetegeket segítő szolgálata az elmúlt húsz évben sokat foglalkozott a hozzátartozókkal is. Közülük többen is jelezték, hogy nagy szükség lenne egy olyan csoportra, ahol az édesapákkal foglalkozunk, így megelőzhetnénk a családi rendszer működésében előálló zavarokat. Persze magától adódott, hogy itt egyéb kérdésekről is beszéljünk, ne csak a szenvedélybetegség problémájáról. Már az első csoportot is úgy hirdettük meg, hogy nemcsak a gyakorló apukákat várjuk, hanem azokat is, akik az apaságra készülnek.

A magzat is felismeri a hangját

Léder László pszichológus az apaságról

 

„Ha felteszi valaki azt a kérdést, hogy ki a fontosabb, az apa vagy az anya, visszanyúlok a magyar nyelv bölcsességéhez, amelyik mind az apát, mind az anyát szülőnek nevezi. Ezek szerint egy gyermeket ketten szülnek meg…” E szavak az Andrek Andrea és Léder László pszichológusok által „kispapáknak” írt APA-füzet végén olvashatók. A szerzőpáros férfitagjával – aki az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója – az apaszerep változásáról és az ezzel kapcsolatos félreértésekről beszélgettünk.

 

Miért gondolták úgy, hogy szükség van egy ilyen kiadványra?

 

– Azért, mert az apasággal, az apa családban, gyereknevelésben betöltött szerepével magyar nyelvű kiadványok nemigen foglalkoznak. Illetve, ha vannak is ilyenek, akkor sem tükrözik azt a modellt, melyet szerzőtársammal helyesnek gondolunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a család egy férfi és egy nő egysége, ahol a gyermekvállalás közös ügy, ahol a férfinak és a nőnek egyenrangú szerepe van. Még szakmai körökben is egy olyan felfogás uralkodik, amely szerint a középpontban az édesanya áll, őt veszik körül a gyerekek, és az apa ezen a körön kívül helyezkedik el. Az ő kapcsolata a gyerekekkel csak az anyán keresztül valósul meg.

„Ellentmondó elvárások között”

A ReNaissance Tanulmányi Ház – a jezsuiták diploma utáni képzést folytató fiatalok számára létrehozott kollégiuma – idei, IX. Carpe Viam programja A férfi a XXI. században című kerekasztal- beszélgetés volt. A meghívott vendégek – Vekerdy Tamás pszichológus, író, Varga Pál pszichiáter, családterapeuta és Spéder Zsolt szociológus, demográfus – több oldalról igyekezett megközelíteni és bemutatni a férfiakról kialakult képet és annak változásait.

Az élet öröme

Beszélgetés Ternyák Csaba egri érsekkel

 

Lassan egy esztendeje, hogy – kormányzati kezdeményezésre – megindult a kötelezően választható hitoktatás az állami iskolákban. Milyen tapasztalatokat szerzett mostanáig?

 

– A kezdeti nehézségek után számos kérdés menet közben megoldódott, ma már egyre gördülékenyebben folyik az oktatás, s reményeink szerint hosszú távon meghozza majd a várt eredményeket. Ennek a rendszernek kétségtelen előnye, hogy olyan gyerekek és fiatalok is hitoktatásban részesülnek, akik korábban valamilyen oknál fogva kimaradtak belőle, most azonban a szüleik kérték ezt. Fontos szempont még, hogy most senki nem kényszerül arra, hogy a játék, a sport vagy a hitoktatás közül kelljen választania, tehát a hittan visszakapta rangját az iskolában. Még van azért néhány megoldásra váró feladat a rendszer teljes kiépítéséig, de az oktatási szakemberek dolgoznak ezen.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.