Gyarapítják a kegyelmi tőkét
Hogyan jutott el a Schönstatt Magyarországra?
Bár a Joseph Kentenich által alapított Schönstatti apostoli mozgalom száz évvel ezelőtt jött létre, arra, hogy Magyarországra is eljusson, a nyolcvanas évekig kellett várni. Gódány Róbert és Gódány Rita Ausztriából hazatelepülve hozták magukkal a Schönstatt lelkiségét. A „gondviselésbe vetett gyakorlati hitük” az évek alatt meghozta gyümölcsét, hiszen mára már az egész országban jelen van a családmozgalom. Bölcsője azonban máig Óbudavár. Itt kerestük fel az alapítókat, akik a mozgalom elindulásáról meséltek.
– Nagyon sokféle lelkiség létezik a katolikus egyházban. Mi adja a Schönstatt családmozgalom különlegességét?
Gódány Róbert: – A Schönstatt szíve-lelke a szeretetszövetség. Az alapító, Joseph Kentenich fiatal pallottinus szerzetesként 1912-ben azt a megbízatást kapta elöljáróitól, hogy legyen a diákok lelkivezetője a rend újonnan felépült gimnáziumában, Schönstattban. 1914. október 18-án előadást tartott a fiúknak. Az alapítást ehhez a beszédéhez kötjük. Ne feledjük, hogy az első világháború előestéjén vagyunk. Amikor ezek a fiatalok katonák lettek, apostoli lelkülettel vitték magukkal a Schönstatt lelkiségét.
A belépő: esszé Ferenc pápáról
Élet a debreceni Szent László Kollégiumban
A Szent László Katolikus Szakkollégium Debrecen szívében, a Nagyerdőn tavaly ősszel nyitotta meg kapuit az egyetemisták előtt. A kollégisták már most jelentkezhetnek a következő tanévre. A felvételhez többek között egy esszét kell írni Ferenc pápának az egyszerűségről és a szegénységről szóló megnyilatkozásairól. De milyen intézménybe felvételizik az ide készülő?
„A jelenlegi kollégium elődje egy egyszerű egyetemi kollégium, lakóközösség volt, alacsony szervezettséggel – meséli Csordás Gábor atya, a szakkollégium vezetője. – A korábbi fenntartótól, a Szent Anna-plébániától az egyházmegye átvette a fenntartói feladatokat és jogokat, valamint kibővítette az épületet. Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök atya régi terve volt, hogy itt, ahol az ország legnagyobb egyeteme működik, az egyházmegye valamilyen módon bekapcsolódjon az egyetemi pasztorációba.”
Gyermeklélekkel a misszióért
Nagy nap volt április 5-e. A váci egyházmegyei Szent Gyermekség Művének, azaz a Missziós Gyermekek Társaságának tagjai immár harmadik alkalommal gyűltek össze az egész egyházmegyéből Fóton, hogy megünnepeljék küldetésüket. Valódi öröm volt találkozni az Encsről és Rákosszentmihályról érkezett két vendégcsoporttal, amelynek tagjai együtt akarták tölteni velünk ezt a napot. Az egész napos programnak minden szempontból nagy közösségépítő ereje volt. A Szent Gyermekség Műve, amely hatvanhét év kényszerszünet után 2009-ben indult újra, nagy reményeket fűz egy szebb és élő jövőhöz az egyházban. A közel háromszáz gyerek mellett az eseményen részt vett sok szülő, nagyszülő és rokon is, így több mint négyszázan voltunk a fóti templomban és udvarán, amely megtelt a különböző színű pólókba öltözött csapatokkal.
A húsvétról – kicsiknek
A húsvétról szóló történetet azok a szülők, akik maguk sincsenek tisztában vele, és nem is hisznek benne, természetesen csak a nyuszi, a tojás és a locsolkodás szokásaival tudják elmesélni kisgyermekeiknek. Ez nemcsak a gyerek hitbeli fejlődése szempontjából kevés, hanem például a szenvedés, az erőszak és a halál alapélményeivel való első találkozástól is megfosztja a gyermekeket.
Ki lehet törni a romatelepi létből
Találkozás Somos László kaposfői plébánossal
Szeme sarkában az irgalom, a könyörület és a kegyelem könnycseppje csillog. A rábízottakért érzett felelősség súlya-öröme csal egy-egy könnycseppet az arcára. A belső-somogyi cigányok ugyanis – előítéletek kereszttüzében – képesek a változásra. Van igényük a rendre, a tisztaságra, és a fiatalok hajlandók áldozatot hozni a tudásért. Tanodába járnak, hogy megerősítsék az iskolában hallottakat, s hogy továbbtanulhassanak, azt igazolván: a romatelepi létből – ha lassan is, de – ki lehet törni, vezethet út a felemelkedéshez…
Somos László kaposfői esperes-plébános csapatával elért eredményeire sok helyütt kíváncsiak; szerencsére nem csak Somogyban. Rendszeresen hívják konferenciákra, tantestületi értekezletekre, hogy beszéljen a titokról. A titok pedig nem más, mint az irgalmasság a másik ember iránt, ez esetben a nyomorúságban élő roma családok iránt megnyilvánuló szeretet- cselekedetek sora. A hatvankét éves plébános azt mondja, megöregedett, jóllehet, ezt nem érzékeli, aki hozzá fordul tanácsért, segítségért, lelki vigaszért. Szemében tűz ég akkor is, ha múltról, jelenről s védenceiről, a legszegényebbekről, korunk „Lázárairól”, a cigányokról kérdezem. Velük telik az élete, így teljes papi szolgálata. Az elmúlt évtizedben világossá vált előtte: jobbá szidni senkit nem lehet, csak jobbá szeretni.
Lecsúszott a kuplungról a lábam
Pályafutása hasonló nemzedéke tagjaiéhoz. Az Egerben született, ma harminckilenc éves fiatalember az észak-magyarországi városban érettségizett, majd a győri főiskolán folytatta tanulmányait, közlekedésmérnök szeretett volna lenni, de két félév után abbahagyta. Egy kecskeméti nyomdában dolgozott fél évig, majd az Axel-Springer újságkiadóhoz került gyakornoknak. Németországban ismerkedett új szakmájával, majd munka mellett – távoktatási módszerrel – elvégezte egy angol egyetem MBA szakát, s nemsokára hirdetési és marketing igazgatóhelyettes lett. 1998-ban ismerkedett meg feleségével, majd 2002-ben összeházasodtak. Felesége marketinget és logisztikát tanult, majd három gyermekük születése után ők kötötték le idejét és figyelmét. Eddig azt mondhatnánk, megszokott történet.
Sajnos a továbbiakra is elmondhatjuk ezt: „Később, valószínűleg azért, mert sok volt a munka, kevesebbet figyeltünk egymásra, kapcsolatunk megromlott, s 2011-ben úgy döntöttünk, elválunk” – mondja Gazsó Viktor. – „A kényelmes családapa szerepet vállaltam, aki sokat dolgozik, keveset sportol, meghíztam, s a mozgásszegény életmód és az elhízás következtében sérvem alakult ki, meg kellett műteni. Közölték velem, ha nem változtatok az életformámon, kiújulhat. Akkor vártuk harmadik gyermekünket, s elhatároztam, jobban figyelek magamra.”
Más ember akarok lenni
Húsvétkor a szegedi Csillagbörtönben jártunk
Miért döntöttek úgy, hogy vállalják az arcukat és a nevüket? – kérdezem. „Azért, mert azt is vállaljuk, amit tettünk, és szeretnénk, ha mások látnák, hogy ilyen is van, és tanulnának az esetünkből” – mondják. Jakab Róbert és Gyenei Róbert a Szegedi Fegyház és Börtön, közismert nevén a Csillag fogvatartottjai. Életfogytosok, emberölésért vannak bent, ahogy itt a legtöbben. De van valamijük, ami sokaknak nincs: hitük Istenben. Megrendítő őszinteséggel beszélnek róla, és arról is, hogyan kerültek börtönbe, milyen ott az élet, és mit terveznek az egyelőre eléggé távoli jövőre nézve.
Magyarország legszigorúbb fegyintézete, ahol a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetők raboskodnak – legtöbbször így emlegetik a Szegedi Fegyház és Börtönt. Többméteres bástyafal veszi körül az épületet, dróttal, amelynek érintése súlyos sérüléseket okoz.