A belépő: esszé Ferenc pápáról

A harminchat férőhelyes kollégium három emeleten, egy-, két-, három- és ötágyas szobákban fogadja az egyetemista fiúkat. Az itt lakóknak emeletenként egy közös konyha is a rendelkezésére áll, ami nemcsak a főzéseknek, de a jóízű beszélgetéseknek is színhelye. A jó felszereltség, valamint a nyugodt környezet mellett a fiatalok nagyon lényegesnek tartják azt a többletet, amit az intézmény katolikus szakkollégiumként nyújtani tud. „A plusz, ami nálunk egy egyetemi kollégiumhoz képest elérhető, egyfelől természetesen erkölcsi, vallási jellegű többlet. Nem nevezném ezt nevelésnek, hiszen itt kész fiatalemberek élnek, nem gyerekek. Sokkal inkább segítségnyújtásról van szó, hogy kollégistáink megtalálják a szakterületükön, életállapotukon belül azokat a lehetőségeket, amelyekhez keresztény emberként folyamodhatnak, amelyek mentén rendezni tudják életük kérdéseit. Igyekszünk a szakmájukban is segíteni a diákokat, utat mutatni számukra abban, hogy miként tudnak majd keresztényként tudományos feladatokat ellátni, vagy egyszerűen csak helytállni a napi munkájukban. A programok is e kettős célt szem előtt tartva szerveződnek: vannak szakmai rendezvények, amelyekre a szakkollégisták maguk hívnak előadókat. Tartott már itt előadást Dénes Zoltán történész, néprajzkutató, Tóth László erkölcsteológus, illetve Bosák Nándor püspök is, aki a keresztény világszemléletről beszélt. Terveink között szerepel további professzorok meghívása az egyetemről. Törekszünk arra, hogy praktikus ismeretekkel is gazdagítsuk a nálunk lakókat: gyakorolhatják az előadás- és prezentációkészítést, bemutathatják a többieknek kutatási területüket, beszámolhatnak arról, hogy milyen eredményeket értek el” – meséli Csordás Gábor.


A szakkollégiumi programot a diákokkal közösen szeretné kialakítani az intézmény. A tervek szerint lesznek kötelező és választható előadások, melyekből a félév végén vizsgát kell tenniük a hallgatóknak. A kollégium igazgatója úgy látja, a diákok egyre öntevékenyebbek. „Már félévi közös munka után is jelentős fejlődést látok. Igaz, még mindannyiunk számára új ez a rendszer, bele kell rázódnunk a szakkollégiumi életbe. Most, a második félévben érzékelhető igazán, hogy a diákok saját ötletekkel állnak elő, és részt vesznek a programok szervezésében, megvalósításában, lebonyolításában is. Remélem, a későbbiekben is megmarad ez a lendület. Szakkollégiumként fontosnak tartjuk, hogy az itt élő diákok maguk szervezzék a programjaikat, és a vezetőség csak a külső keretet, a támaszt adja ehhez.”

 

Hogyan viszonyulnak a fiatalok a kötelező programokhoz? – teszem fel a kérdést a kollégium vezetőjének. „Szakkollégiumról van szó, ezért egy bizonyos előírt minimumot minden hallgatónak teljesítenie kell. Félévente néhány programon kötelező a megjelenés. Kellemes meglepetést jelent számomra, hogy bizonyos alkalmakon, például a vasárnap esti szentmiséken nagyon szép számmal vesznek részt a fiúk – talán azért is, mert nem kötelező. A rendszeres lelki beszélgetésekre is sokan eljárnak. Nagyböjti lelkigyakorlatunkon néhány kivételtől eltekintve az egész csapat jelen volt. A lelki programokat igyekszünk úgy megszervezni, hogy a hallgatók érezzék: kifejezetten nekik szólnak. Úgy tűnik, jól beválik ez a módszer, a legtöbben érdeklődőek. Ami nehézséget jelent olykor, az a hallgatók egyetemi és szakkollégiumi életének összehangolása, hiszen a kollégistáink sokszor reggeltől estig órákon vannak.” Csordás Gábor hangsúlyozza: a programkínálat összeállításában fontos szempont a vallási és erkölcsi fejlődés lehetőségeinek megteremtése. Elengedhetetlennek tartják ugyanis, hogy a fiatalok ne csak a tanulmányaikban teljesítsenek jól, hanem a lelki életükben is rend legyen. Ennek megvalósításában hétköznapi szentmisék, közös esti zsolozsmák, lelkivezetés és egyetemi hittanórák segítik őket. A kollégisták félévente vesznek részt egy-egy több napos lelkigyakorlaton. Idei nagyböjti lelki feltöltődésüket Erdőhorvátiban töltötték. A közös lelkigyakorlatok alkalmat adnak a vallási, hitbeli kérdések megvitatására is.

 

Bánhegyi Viktor negyedéves orvostanhallgató úgy érzi, jó döntést hozott, amikor ezt a kollégiumot választotta. „Szakkollégiumunkban azonos értékrendet valló, a katolikus szellemiséget fontosnak érző és azt hitelesen képviselő egyetemista fiatalok élnek. Egyfajta családot alkotunk, segítjük egymást, odafigyelünk egymás örömeire és problémáira. Intézményünk alapvetően a vallásos szemlélet, az építő jellegű közösség és az előremutató szakmai fejlődés hármasa köré szerveződik” – erősíti meg Csordás Gábor szavait. Viktor beszámolója alapján úgy tűnik, a közösségi élet legalább olyan pezsgő itt, mint a szakmai vagy a vallási. Rengeteg közösségi program alakul akár szervezett, akár spontán módon. Ezek a szabadidő hasznos eltöltését támogatják, és segítik a felfrissülést egy-egy tanulással töltött hosszú nap után.

 

Közösségépítő szerepük van a kollégiumi étkezéseknek is. Hétfő esténként mindig más-más szoba látja vendégül a többieket vacsorára. Ilyenkor a szervezők mesélnek magukról, bemutatkoznak a többieknek. A kollégiumi kirándulások szintén közösséggé kovácsolják a lakókat, és segítik a kiszakadást a hétköznapokból. A közös karácsonyon és farsangon külsős látogatók is részt vehetnek. Színdarabokat, hangszeres előadásokat mutatnak be a diákok, majd agapé és tánc következik.

 

A 2014/15. tanévre már megkezdődött a jelentkezés, amely egészen addig tart, amíg vannak betöltetlen férőhelyek. Az intézmény várja a Debreceni Egyetem fiúhallgatóit, illetve azokat a végzős középiskolás fiatalokat, akik a Debreceni Egyetemen szeretnék folytatni tanulmányaikat. A kollégiumról bővebb tájékoztatás a www.szentlaszlokollegium.hu oldalon található.