Szívünkbe zártuk

II. János Pállal való találkozásaim egy kívánság beteljesülésével kezdődtek. I. János Pál halálakor ugyanis azt mondtam a plébánosomnak, hogy jó lenne, ha a krakkói érsek, Karol Wojtyła lenne a pápa. S lám, így történt.

 

Első lengyelországi útja alkalmával, 1979-ben sikerült kijutnom Częstochowába, ahol a hatalmas tömeggel együtt már hajnal óta vártuk a szentatyát. Beszédéből szinte semmit sem értettem, csak a felkiáltását, hogy „Itthon vagyok, itthon vagyok”. Kollégám, aki beszélt lengyelül, kérdésemre, hogy miért tapsolnak megállás nélkül az emberek, ezt válaszolta: szidja a rendszert. Mint annyian, én is többször találkoztam vele csoportos zarándoklatok alkalmával. Egyszer kezet is foghattam vele, s latinul azt kértem tőle, hogy áldja meg az egyházközségemet.

„Ne féljetek!”

In memoriam Karol Wojtyła – II. János Pál„Testvéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elismerni az ő hatalmát! (…) Ne féljetek! Nyissátok ki, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak! Nyissátok meg az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra, civilizáció és haladás tágas birodalmát az ő megmentő hatalmának! Ne féljetek!”

 

Az 1978. október 16-án pápává választott Karol Wojtyła krakkói bíboros érsek ünnepélyes beiktatását október 22-én tartották a zsúfolásig megtelt Szent Péter téren. E szentmisén mondott beszédében hangzottak el az idézett szavak.

 

II. János Pál lényegében ezt az üzenetet hangoztatta a nagyvilágot bejárva apostoli zarándoklatai során, beszédeiben, enciklikáiban. Ezt üzente a magyaroknak kevéssel megválasztása után, december 2-án kelt levelében: Meg vagyok győződve arról, hogy a katolikus egyház, amely oly nagy szerepet játszott Magyarország történetében, továbbra is alakítja hazátok lelki arculatát, elvíve gyermekeinek Krisztus Evangéliumának világosságát, mely századokon át megvilágította honfitársaitok életét.

Szívtől szívig pápa volt

Beszélgetés Somorjai Ádám bencés szerzetessel

 

Ön két évtizede Rómában él a bencések Szent Anzelm-kollégiumában. 1997 óta a Vatikánban dolgozik, és közelről ismerhette Boldog II. János Pál pápát. Milyen emlékekkel gondol vissza rá most, hogy Ferenc pápa a szentek közé emeli őt?

 

– Még fiatalemberként, egy szerdai audiencián találkoztam először II. János Pállal. Ez 1985-ben történt. Tanulmányúton jártam Rómában, az Aventinuson laktam. Csupán néhány méterre voltam tőle. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer majd a munkatársa is leszek. Egy alkalommal elődeit követve meglátogatta a kollégiumunkat. Részt vett a vesperáson, együtt vacsorázott velünk. Hamvazószerdán pedig – a hagyományoknak megfelelően – a Szent Anzelm kollégiumból indult szentmisét bemutatni a közelünkben lévő stációs templomba, a Santa Sabina-bazilikába. A pápák egyik ősi hagyománya ez, melyet XXIII. János elevenített fel. Idén Ferenc pápa is itt járt a nagyböjt kezdetén.

Megújította az egyházat – szavak nélkül is tanított

Húsvét vasárnapja volt. Friss, tavaszi szél fújt, sütött a nap. A Szent Péter téren összegyűlt tömeg arra várt, vajon megjelenik-e az apostoli palota ablakában a nagybeteg pápa, II. János Pál. Elhangzott az Úrangyala imádság. Minden szem a pápai lakosztály ablakára szegeződött. Hosszú percek teltek el. Aztán egyszer csak meglibbent az ablak mögötti függöny, és ott állt a pápa. A várakozás néma csendjét a megkönnyebbülés és az örömujjongás zaja váltotta fel. Tehát él, és köszönt minket! Mindenki tudta, a legkisebbtől a legnagyobbig, a zarándoktól a diplomatáig, az afrikaitól a zajos, római polgárig, hogy a szentatya haldoklik, hazafelé készül. Éreztük, ez szinte az utolsó pillanatok egyike, hogy láthatjuk. Olajágat fogott reszkető kezében, szólni nem tudott, orvosai is megtiltották neki. A kezével üzent. Békét, feltámadást, túlvilágot, szeretetet. „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom” dobolt fülemben Pilinszky verse. Akkor, tőlünk távoztában is úgy állt ott, betegségtől és fájdalomtól gyötörten, a béke szimbólumával a kezében, hogy mi, ott a téren és a világon mindenhol, szavak nélkül is érthettük: a béke és a helytállás emberét látjuk, aki a szavakon túl még mindig tanít példájával.

Élete Isten jelenlétéről tanúskodik

Te, aki közel vagy Istenhez, könyörögj értem… (Floribeth Mora Diaz) Hatévesen, 1978 májusában lettem elsőáldozó. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor először részesültem szentáldozásban: éreztem Isten különleges jelenlétét. Abban az évben választották pápává Karol Wojtyłát. Nagy öröm volt ez a családban. Én gyerekként annyira nem voltam meghatódva, csak azt tudtam, hogy igen nagy esemény történt. Megválasztása örömöt és reményt jelentett abban az időben, amikor szülőhazám, Lengyelország egy embertelen rendszer, a Szovjetunió hatalmi elnyomása alatt élt. Az emberi méltóság tiszteletben tartása és a szabadság utáni vágy rendkívül erős volt a varsói szerződés tagállamaiban. Megválasztása után a pápa első szavai így hangzottak: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt! Nyissátok meg az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket. Ne féljetek!” Ez a buzdítás bátorságot adott az embereknek.

Pápalátogatás 1996 – Győr, Pannonhalma

Pápai Lajos győri megyés püspök emlékezik

 

II. János Pál éppen egy műtét előtt állt, fájdalmai voltak, ráadásul az idő is rettenetesen rossz volt: olyan szél fújt kinn, az ipari parkban, hogy mindig attól féltem, felcsapja a szőnyeget. Ez aztán szerencsére nem történt meg. A pápa a viharos szelet is humorosan fogta fel: azt mondta, olyan, mint a Szentlélek szele. Délután a győri székesegyházban találkozott az egyházmegyénk különböző csoportjainak, közösségeinek képviselőivel. Édesanyám élt még akkor, s ott ült a templomban az egyik padon. Ahogy mentünk befelé a templomba, mondtam a szentatyának, hogy édesanyám is itt van, de úgy tűnt, mintha nem is vette volna észre őt. Ám amikor visszafelé jött, megállt édesanyám előtt, s adott neki egy rózsafüzért. Mostanra a legnagyobb liturgiának teret adó ipari park teljesen beépült, de az oltár helyén egy kereszt áll, és jelzi, hogy a szentatya ott misézett 1996-ban.

Pápalátogatás 1996 – Győr, Pannonhalma

Pápai Lajos győri megyés püspök emlékezik

 

II. János Pál éppen egy műtét előtt állt, fájdalmai voltak, ráadásul az idő is rettenetesen rossz volt: olyan szél fújt kinn, az ipari parkban, hogy mindig attól féltem, felcsapja a szőnyeget. Ez aztán szerencsére nem történt meg. A pápa a viharos szelet is humorosan fogta fel: azt mondta, olyan, mint a Szentlélek szele. Délután a győri székesegyházban találkozott az egyházmegyénk különböző csoportjainak, közösségeinek képviselőivel. Édesanyám élt még akkor, s ott ült a templomban az egyik padon. Ahogy mentünk befelé a templomba, mondtam a szentatyának, hogy édesanyám is itt van, de úgy tűnt, mintha nem is vette volna észre őt. Ám amikor visszafelé jött, megállt édesanyám előtt, s adott neki egy rózsafüzért. Mostanra a legnagyobb liturgiának teret adó ipari park teljesen beépült, de az oltár helyén egy kereszt áll, és jelzi, hogy a szentatya ott misézett 1996-ban.

Öröklét

Locsolóbálra szólt a meghívó, de a résztvevők nem báli ruhában érkeztek a püspökségre. Mivel rosszabbra fordult II. János Pál pápa állapota, délután futótűzként terjedt a hír: a bál helyett ima és virrasztás lesz a szentatyáért.

 

Fehér és vörös selyem a fakereszt körül, virágok és apró mécsesek mindenütt. A püspöki dolgozószobából lekerül II. János Pál bekeretezett képe, s még egy fotó, amelyen a szentatya a Kaposvári egyházmegye térképe fölé hajolva hallgatja a püspököt a legutóbbi ad limina látogatás alkalmából. Gitár- és énekszó csendül fel. Szárnyal a dal, s van a levegőben valami visszafogott intimitás, miközben persze örül az ember, hogy nagyra tárult a püspöki székház kovácsoltvas kapuja, és sokan eljöttek a hívó szóra.