Eltávolodásunk és találkozásunk

Nem annyira a makacs hagyománytisztelet e megosztottság oka, hanem az a törekvés, amellyel a keresztények Jézus feltámadásának évenkénti ünnepét kezdettől fogva igyekeznek azon a napon megülni, amikor az valójában történt. Márpedig hagyományos számítás szerint Jézus a zsidó húsvét (pészah, az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás) ünnepe készületi napján, niszán hónap 14-én halt meg, és 16-án támadt fel. Ehhez a keresztények különböző számítások szerint igyekeztek alkalmazkodni, de az időszámítási nehézségek miatt ez különböző eredményekhez vezetett.

 

Az I. niceai zsinat 325-ben a vitát úgy döntötte el, hogy elrendelte: a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni első holdtöltét követő vasárnap kell megünnepelni. Más számítások alapján továbbra is voltak ugyan kisebb eltérések – például a keleti egyházak egy része a VI. századtól Dionysius Exiguus rendszere szerint számítja a húsvétot. A legnagyobb eltérés azonban abból ered, hogy a XVI. században életbe lépő, XIII. Gergely pápához fűződő Gergely-naptárt az ortodox egyházak többsége ma sem követi a húsvét kiszámításánál.


Örüljünk, hogy idén egyek lehetünk keleti testvéreinkkel a húsvét megünneplésében. Mindenesetre az ökumenikus párbeszéd feladata, hogy a „csízióban” (újévi circumcisio, körülmetélés, azaz naptárkészítés) is feltárja történeti eltávolodásunk okait és találkozásunk lehetőségeit.

 

A számításoknál és az időpontoknál azonban fontosabb az „ünnepek ünnepének” közös tartalma. A zsidó húsvét ünnepén bárányt kellett áldozni a szolgaságból való megszabadulás, a „kivonulás” előtt. A keresztény húsvét, a bűntől való megszabadulás báránya Krisztus, aki a húsvéti rituális vacsora során alapítja az Eucharisztiát, és a bárányáldozat idején válik az igazi húsvéti áldozattá a keresztáldozatban.

 

A feltámadt Krisztus van velünk az Eucharisztiában, amint az emmauszi tanítványok története utal erre: miután a vándor idézte és magyarázta a Szentírást, akkor még csupán „gerjedezett a szívük”. Csak a szentmise áldozati részét megjelenítő „kenyértörésben” ismerték fel a Feltámadottat.