Kétnapos ünnepen mutatkozott be a magyar tudomány

Még jól emlékszem, hogy boldogult középiskolás koromban tanáraink hiába próbálták a fejünkbe verni egy-egy műszaki berendezés működési elvét, nem sok sikerrel jártak. Egészen egyszerűen azért, mert nem tudták azt megmutatni a gyakorlatban. Magyarországon ugyanis vagy egyáltalán nem voltak elérhetőek ezek a berendezések, vagy csak nagyon korlátozott számban. Ez jutott eszembe, amikor kilátogattam a IV. Tudományfesztiválra a Nemzeti Múzeum kertjébe. A diákok itt nemcsak megnézhették, de megfoghatták vagy akár meg is szagolhatták mindazt, amit a kiállítók bemutattak.

A magyar tudomány ünnepének célja ezúttal – a Föld napjához kapcsolódva – a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások népszerűsítése volt. Így a magyarországi nemzeti parkok sátrainál a biomassza-, a szél- és a napenergia felhasználását ismerhették meg az érdeklődők. Egy szemléletes ábrán láthattuk azt is, hogy hazánkban nem- csak felesleges a palackos víz fogyasztása a csapvíz helyett, de egyenesen környezetszennyező. Persze az, hogy a csapból látszólag korlátlan mennyiségű víz nyerhető, még nem jelenti azt, hogy pazarolhatjuk. Fogmosás közben el kell zárni a vizet, a mosogatás pedig jobb, ha nem folyó vízben történik, mert ellenkező esetben a szükséges vízmennyiség többszörösét is fogyaszthatjuk.

Szeged katolikus kollégiumai várták a diákságot

A szegedi egyetemisták életében április 23. különleges nap volt. A város hat katolikus kollégiuma este nyolc órától színvonalas és élménygazdag programokkal várt minden érdeklődőt. A Cool légiumok éjszakája rendezvényeiről az egyik szervezőt, Serfőző Levente egyetemi lelkészt kérdeztük.

– Milyen szerepet töltenek be a szegedi katolikus kollégiumok a város egyetemi életében?

– Az egyházi fenntartású kollégiumok alapvetően ugyanazt a feladatot látják el, mint a nagy kollégiumok. Amiben többet tud adni ez a hat kollégium, az a kis létszámú közösség és a keresztény értékekre épülő életrend. A diákok azért szeretik a mi intézményeinket, mert itt átláthatóbb, személyesebb kapcsolatot lehet kialakítani a diáktársakkal. Én a Szent Imre Szakkollégiumnak vagyok az igazgatója. A szegedi huszonötezres diákságból száz hallgató lakik nálunk. Mi a szent, a szak és a kollégium szavakkal határozzuk meg a küldetésünket. A szent a lelkiséget és a hitéletet jelenti; a szak a tanulmányok fontosságára hívja fel a figyelmet; a kollégium pedig a közösségi életre, az együtt eltöltött időre és az ünnepekre utal.

Interjúnk a Szent Adalbert-díj nagyérem kitüntetettjével

Az Új Ember múlt heti számában hírt adtunk arról, hogy a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát Horváth Lászlóné Anna vehette át április 26-án, Esztergomban. A díjazottat életéről és arról a munkáról kérdeztem, amelyet főkönyvelőként és a gazdasági iroda vezetőjeként végzett több mint húsz éven át a püspökkari titkárságon.

– Milyennek látta Ön a katolikus egyházat a gazdaság, a számok világából nézve?

– A munkám kezdetén – nem sokkal a rendszerváltás után – az jelentette az igazi kihívást, hogy miként lehet az addig pénzügyi gazdálkodást gyakorlatilag nem végző egyházi szervezeteket, egyházmegyéket, egyházi intézményeket olyan irányba terelni, hogy megfelelő számvitelünk, szabályos elszámolórendszerünk legyen. Ehhez megfelelő belső információáramlást kellett biztosítani. Meg kellett szüntetni a korábbi nem teljesen legális, de elfogadott pénzügyi rendszert. Ez nagyon komoly feladatot rótt mindnyájunkra, és akkoriban még nagyon alacsony volt a püspökkari titkárság létszáma.