Az Evangélium öröme

A katolikus egyház tanításában központi fontosságra tett szert a párbeszéd gondolata. VI. Pál így írt első enciklikájában: „Az egyház szó, az egyház üzenet, az egyház párbeszéd” (Ecclesiam suam, 67). Ferenc pápa tudatosan nyúl vissza ehhez a II. vatikáni zsinaton elmélyített örökséghez. Kifejti, hogy a társadalmi szintű párbeszéd a béke megteremtésének előfeltétele, s a dialógus alábbi színtereit emeli ki:

– Párbeszéd a hit, az ész és a tudományok között (EG 242– 243). Korunk tudományos-szellemi körképében sok a hit- vagy egyházellenes hang (pozitivizmus, szcientizmus), ez azonban nem eredményezheti a párbeszéd melletti elkötelezettség csökkenését. „Az evangelizáció figyel a tudományok haladására” – írja a pápa, majd hozzáteszi: e párbeszédből mindkét fél gazdagodhat (EG 242).

Ferenc pápa a tájékoztatásról

A kommunikáció hatalma a közelségben rejlik – hangsúlyozza a média 48. világnapjára írt, A kommunikáció a találkozás hiteles kultúrájának szolgálatában című üzenetében Ferenc pápa.

A szentatya a kommunikációs szakembert az irgalmas szamaritánushoz hasonlítja, aki mások segítségére siet. A dokumentum nagy teret szentel a digitális környezet tárgyalásának: Ferenc pápa arra buzdítja a keresztényeket, hogy az interneten keresztül is tegyenek tanúságot hitükről, és üzeneteiket juttassák el az emberi létezés perifériáira is.

Az utazás és a kommunikációs technológia terén elért fejlődésnek köszönhetően napjainkban egyre „kisebb” a világ, ám továbbra is fennmarad amegosztottság és a kirekesztés számos formája. A média hozzásegíthet ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A falak, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, csak akkor dönthetők le, ha nyitottak vagyunk arra, hogy tanuljunk egymástól. A találkozás kultúrája akkor tud megvalósulni, ha készek vagyunk adni és kapni is. A média segíthet bennünket ebben, különösen napjainkban, amikor az emberi kommunikáció hálózatai soha nem látott módon fejlődnek. Kiváltképpen az internet biztosít óriási lehetőségeket a találkozásra és a szolidaritásra.

Bissau-Guinea szegény népe

Elnökválasztást tartottak Bissau- Guineában, az utóbbi hónapokban a magyar belpolitikában is sokszor emlegetett kis nyugat-afrikai államban. Az esemény azonban mégsem ad sok reményt a békés, demokratikus fejlődésre. A országban a hadsereg négyszer hajtott végre puccsot azóta, hogy az egykori portugál gyarmat 1974-ben elnyerte függetlenségét. A katonaság legutóbb 2012-ben ragadta magához a hatalmat. Az utóbbi években a katonai vezetők bekapcsolódtak a nemzetközi drogkereskedelembe. Az ország gazdasága elmaradott, a jogállamiság feltételei hiányoznak. A vadkapitalista tőke és az illegális vagyonmentők igyekeznek a maguk hasznára fordítani ezt a helyzetet.

A nemzetközi segélyekből élő, 1,6 milliós lélekszámú, rendkívül szegény lakosság fele muzulmán vallású. A mintegy százhúszezer főnyi katolikus a teljes lakosság 9,23 százalékát teszi ki. Megfigyelők szerint az elnökválasztás szerencsés esetben is csupán az első lépést jelentheti egy hosszú békefolyamatban, amelynek célja a demokratikus jogállam megteremtése.