A strukturális bűn álnok hálója

Ám sajnos a rossz is túlnyúlhat rajtunk, és másokat is bűnre ösztönözhet. Ez az úgynevezett strukturális bűn: amikor az egyéni bűnök összeadódnak, megszilárdulnak a társadalomban, és másokat is bevonnak a bűnbe. Ilyen lehet például a tartós előítélet, a rasszizmus, a megfojtó kamatszedés, a gyermekellenes korszellem, a tartósan rossz munkamorál vagy adómorál, a szexuális lazaság, a bebetonozott kizsákmányolás, az öngyilkos életvitel mintája és még folytathatnánk a sort. A rossz rendszer szinte automatikusan hat: az egyén nem a nulláról kezdi morális cselekvését, hanem egy eleve bűnre hajlító struktúrában. Ha nem lehet megélni becsületes munkából, akkor a rendszer szinte maga „hajlítja” az egyént a kisebb-nagyobb csalás felé. Ha mindenki könnyelműen viszonyul a szexualitáshoz, akkor a korszellem szinte ösztönöz a hasonló cselekvésre. Ha elburjánzik a médiában az erőszakos vagy öngyilkos konfliktusmegoldás ábrázolása, akkor sokak nyúlhatnak ehhez a mintához. Ha a fiatalkorú túl könnyen jut alkoholhoz, dohányhoz, droghoz, akkor a rendszer maga csábítja ezeknek az élvezeti cikkeknek a fogyasztására. A cselekvő egyénnek okosan számolnia kell ezzel.


A strukturális bűn elleni küzdelem nem egyszerű. Nyilvánvaló, hogy ha a struktúra személyes tettek megszilárdulásával jön létre, akkor mindenekelőtt a személy szintjén kell küzdeni ellene. Mindenkinek meg kell fontolnia, hogy cselekedeteiből milyen hatások indulnak ki. Milyen szokásokat „rendszeresít” a családjában egy családapa? Milyen rossz szokásokat építünk ki egy munkahelyen? Hol és hogyan járulok hozzá én magam ahhoz, hogy rossz struktúrák alakuljanak ki a társadalomban? Miféle helytelen mentalitást állandósítok a közösségemen belül a viselkedésemmel? Persze túl sokat várnánk el az egyéntől, ha minden felelősséget az ő vállára helyeznénk. Kolumbiában nem elég, ha az egyén tiltakozásul kijelenti: ő nem akar kokacserjét termeszteni. Az igazságtalan bérrendszer, az agresszivitást sulykoló média elleni küzdelemben, a szexuális szabadosságot elfogadottnak tartó társadalomban az egyén ellenállása kevés: rendszerszintű változtatásra van szükség. Amikor a cselekvő egyén felméri a struktúrák erejét, és felismeri, hogy nem légüres térben cselekszik, akkor belátja, hogy érdeke részt venni a társadalmi folyamatokban. Ekkor kezd el komolyan politizálni, tudatosan vásárol magyar árut, odafigyel a munkahelyi morálra, számlát ad és kér, s ha kell, tud utcára vonulni, tiltakozni, sztrájkolni. Ráébred arra, hogy a jó életvezetéshez nemcsak önmagán kell dolgoznia, hanem a struktúrákon is.

 

A katolikus egyház számos szociális enciklikája, pápai írása hívja fel a keresztények figyelmét arra, hogy a szeretet rendjét ne csak kicsiben, de nagyban is igyekezzenek megvalósítani. Krisztus nagyban is megváltott minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..