A jánosi kérügma azon mennyei dolgokról tanít, amelyeket szükséges meglátnunk és befogadnunk ahhoz, hogy életünk kiteljesedjen. Ez a krisztológia mutatja fel számunkra az egyetlen Fiút, aki ugyanúgy „fentről” kapott ajándék, mint a hitünk. E kettő pedig egybekapcsolódik, hiszen ha hiszünk a megfeszített és megdicsőült Krisztusban, akkor és csak akkor lesz teljes és örömteli az életünk.

Ezen alapvető tapasztalatot János egy konkrét találkozásban írja le, amikor Nikodémus egy éjjel felkeresi Jézust. A kereső, de még hitetlen tanító a példája annak, hogy lehetséges a hit fejlődése. Még éjnek idején jön, hiszen talán fél attól, hogy Jézussal lássák és kapcsolatba hozzák vele. Még a sötétség jellemzi a hitét, és nem tud kijönni a világosságra, ami maga is Isten ajándéka számunkra. De már keresi azt, ami „felülről” jön. Érdekes az itt olvasható többértelmű szó, az anothon, hiszen ezt egyszerre használták a felülről, a kezdetektől és az újra értelmében. János számára ez a felülről érkezett ajándék, amely már megvalósította a megváltást: ha hiszünk Jézusban, akkor nem kerülünk ítélet alá, s életünk örök és teljes!

Katekézis a liturgiáról

Ha kezünkbe veszünk egy, a II. vatikáni zsinat után készült latin nyelvű szertartáskönyvet, a borító utáni lapon ott szerepel egy igen sajátos kifejezés: „editio typica”. Magyar nyelven ezt „mintakiadásként” szoktuk visszaadni, ami azt jelenti, hogy e könyv nemzeti nyelvű megjelenése nemcsak nyelvi „átváltozást” jelenthet az eredeti latinhoz képest, hanem tartalmában is hordozhat olyan sajátosságokat, amelyekkel a latin eredetiben nem találkozunk. Ez egy „minta” tehát, amit ugyan követni kell, de nem mereven.

Jó barátságban lenni a szentekkel. S milyen jó, hogy valóban jóban lehetünk velük! Az emberi barátságok akkor élnek igazán, ha a személyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha azonban ritkává válik közöttük a kapcsolattartás, akkor barátságuk is megkopik. A görögkatolikus egyház segíteni kívánja híveit, hogy jó kapcsolatban legyenek a szentekkel.

Adam Hilary Bernard Chmielowski néven született Igołomiában, 1845. augusztus 20-án, gazdag lengyel arisztokrata családban. Négyen voltak testvérek, Adam nyolcéves volt, amikor elvesztették szüleiket. Ettől kezdve rokonok nevelték őket.

A puławyi mezőgazdasági és erdészeti akadémián tanult, hogy idővel át tudja venni a családi birtok irányítását. 1863-ban részt vett az Orosz Birodalom elleni januári felkelésben. Megsebesült, és egyik lábát térdtől elvesztette. A cár súlyos büntetést szabott ki a felkelőkre, így menekülnie kellett az országból. Egy ideig Belgiumban folytatott mérnöki tanulmányokat, majd Párizsba ment, ahol festeni kezdett. Varsóban rajztanári oklevelet szerzett, majd a müncheni szépművészeti akadémia hallgatója volt. Ekkor térhetett csak haza. Krakkóban ismert és népszerű festővé vált.