Jó barátságban lenni a szentekkel. S milyen jó, hogy valóban jóban lehetünk velük! Az emberi barátságok akkor élnek igazán, ha a személyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha azonban ritkává válik közöttük a kapcsolattartás, akkor barátságuk is megkopik. A görögkatolikus egyház segíteni kívánja híveit, hogy jó kapcsolatban legyenek a szentekkel.
Adam Hilary Bernard Chmielowski néven született Igołomiában, 1845. augusztus 20-án, gazdag lengyel arisztokrata családban. Négyen voltak testvérek, Adam nyolcéves volt, amikor elvesztették szüleiket. Ettől kezdve rokonok nevelték őket.
A puławyi mezőgazdasági és erdészeti akadémián tanult, hogy idővel át tudja venni a családi birtok irányítását. 1863-ban részt vett az Orosz Birodalom elleni januári felkelésben. Megsebesült, és egyik lábát térdtől elvesztette. A cár súlyos büntetést szabott ki a felkelőkre, így menekülnie kellett az országból. Egy ideig Belgiumban folytatott mérnöki tanulmányokat, majd Párizsba ment, ahol festeni kezdett. Varsóban rajztanári oklevelet szerzett, majd a müncheni szépművészeti akadémia hallgatója volt. Ekkor térhetett csak haza. Krakkóban ismert és népszerű festővé vált.
Az Olvasó írja
Kishartyánban, a hegyek által ölelt – és természeti szépségekben is gazdag – kis nógrádi faluban születtem, ott is nőttem fel. A családom és a falu lakosai hívő katolikusok voltak. Magam is vallásos nevelésben részesültem. Emlékszem vallási ünnepeinkre. Szépségüket, emelkedettségüket az évtizedek sem koptatták el. A társadalom értékítélete azóta megváltozott. A hagyományok, a szokások feledése indokolja írásomat. Az egyházi ünnepek közül a harmadik legnagyobb a pünkösd. Erről az ünnepkörről szól a mai történetem.
Könyvespolcra
„Olyan volt számomra a Bibliám, mint a szerelmes levelek gyűjteménye, közös titkunk az Úrral. Senki nem mondta, hogy tanuljak meg belőle verseket. De ahogy szóltak hozzám, emlékezni akartam a szavakra. A különleges részeket megjelöltem, gyakran dátumot is írva melléjük. Aztán kértem Istent, hogy segítsen nekem aznap az iskolában.”
Gyermeki sorok. Tán magunk is próbálkoztunk azzal hajdan, hogy némi mennyei segítséggel hátha elkerülhetünk például egy alkalmatlan időben ránk leselkedő órai felelést. Csakhogy itt nem efféléről van szó, hanem egy olyan kislány Istenre találásáról, akit mindenki elutasított. Még serdülőkorában „megesett” anyja, a láthatárról csakhamar eltűnő apja s azok is, akik ilyen-olyan indítékkal, nevelőszülőként hosszabb vagy rövidebb ideig otthonukba fogadták.
In memoriam II. János Pál
A minap azt kérdezte tőlem egy kedves váci diákom, hogy ki az a közismert személy, ha úgy tetszik, világsztár, akivel legszívesebben találkoznék és beszélgetnék, ha volna rá lehetőségem. Töprengés nélkül, rögtön rávágtam a választ, hogy a jelenleg élők között nincs ilyen személy, de II. János Pál pápával szívesen váltottam volna néhány szót. Persze, ő már nem él. Pontosabban ő él igazán, hisz nemrég avatták szentté. Személyesen sajnos nem lehettem ott a szentté avatáson, de mi, a váci piarista rendház tagjai delegáltuk egyik rendtársunkat, Balogh Tamás atyát, aki Rómából visszatérve élménybeszámolót tartott nekünk. Ő volt a „mi szemünk és szívünk”, vagyis jelenlétünk.
Krakkó nagy gondot fordított a lengyel származású katolikus egyházfő, II. János Pál pápa szentté avatásának megünneplésére. A különleges alkalomra jelentkező kórusok közül a beküldött hangfelvételek alapján választották ki a törökbálinti Cantabile kórust, amely így részt vehetett az eseményeken, és két helyszínen is énekelhetett az ünnepségeken.
Vannak szobrok, mint az ókor hét csodája egyikének tartott Kolosszus, amelyekből egy darabka sem maradt fenn. Akadnak, amelyek emlékét a környezetük őrizte meg, mint a római Colosseum a hajdani óriási méretű szomszéd alkotásét. Szintén Rómában egy szobor, a császár szobra előtt izzó parázsba kellett volna belemorzsolni pár szem tömjént, ezzel elismerni istenségét, és hittagadóvá válni.
Különös dolog történik Brazíliában. A június 12-én elkezdődött futball-világbajnokság remélhetőleg világszerte szép és izgalmas sportélményekkel fogja megajándékozni a játék szerelmeseit – de hát ebben talán nincs semmi különös.
Sokkal inkább különös jelenség azonban, hogy a világbajnokság rendkívül magas költségei miatt hetek óta ezrek és ezrek vonulnak az utcára Brazíliában. Azzal vádolják a kormányt, hogy a világbajnokság miatt elhanyagolja a jobb egészségügy, a jobb közoktatás megvalósítását. Pedig a világ eddig úgy tudta, hogy a braziloknak mindenük a foci.