Katekézis a liturgiáról
A zsolozsmára, a breviárium mondására sokáig úgy tekintettek, mint kifejezetten szerzetesi, papi feladatra. A világ rendjében az egyház imáját ők hordozták, ők jártak közben a világért. Így lett a breviárium mondása a klerikusok és szerzetesek szent kötelessége. Egy középkori szerző így ír a breviáriumról: „Így a pap fegyvere a könyvei, a tengerészé a vitorlák, a kötelek… az asszonyoké pedig a guzsaly.”
Közel harmincezer vértanúról tudunk, akik keresztény hitük miatt haltak meg Kínában. Nemcsak a katolikus, de az ortodox és a protestáns egyházak tagjai közül is sokan adták életüket Jézus Krisztusért.
A XVII. század közepétől a kínai keresztényeket számos alkalommal üldözték. Az első misszionáriusok által alapított fiatal katolikus egyházat a Csing-dinasztia – amely 1644-ben került hatalomra – törvényen kívül helyezte. A kereszténységet a különböző helyi természetvallásokkal együtt „szektáknak és sötét tanoknak” nyilvánították. A legtöbben elmenekültek, de a Krisztus-hit kisebb területeken fennmaradt, elsősorban azoknak a bátor misszionáriusoknak köszönhetően, akik a tilalom ellenére bemerészkedtek a kontinentális Kína területére.
Görögkatolikus egyházunkban megváltásunk drága eszközének, a szent keresztnek kimagasló tiszteletet adunk. Bizalommal fordulunk felé, hogy erejével őrizzen meg bennünket minden rossztól. Tiszteletünk kifejezésre jut nemcsak a liturgikus év nagy ünnepeiben (keresztfelmagasztalás: szeptember 14-én; kereszthódolás: a nagyböjt harmadik vasárnapján; a szent kereszt megjelenése: május 7-én), hanem a hét két napján is. Az egyik ilyen nap a szerda, a másik pedig a péntek. A fő ének – a tropár – mindkét alkalomra ugyanaz. Most ennek az éneknek az utolsó sorára összpontosítjuk a figyelmünket, amely így szól Krisztus Urunkhoz: „Kereszteddel őrizd meg a te népedet.”
Roska Tamás professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának június 17-én elhunyt alapító dékánja lelkiüdvéért július 12-én, szombaton 10.30 órakor mutatnak be szentmisét a Szent István-bazilikában. Búcsúztatása ugyanezen a napon, 13 órakor lesz a Fiumei úti sírkert (1086 Budapest, Fiumei út 16.) ravatalozójában.
Határtalanul
A csíksomlyói búcsún való részvétel jelentette a csúcspontját annak az erdélyi kirándulásnak, amelyre a kiskunhalasi Szent József Katolikus Általános Iskola és Óvoda hetedik osztályos diákjai a Határtalanul program keretében jutottak el június első napjaiban.
Magányosan sétálok a kisalföldi megyeszékhely egyik hídján. Nyári szellő, madárcsicsergés, idilli környezet vesz körül. Mellettem kerékpárok suhannak, a Szigetköz felől érkeznek, túrafelszereléssel. Mind úgynevezett tandem, vagyis kétüléses kétkerekű. Három-négy ilyen páros húz el mellettem, mire a harmonikusnak ható összképben észreveszem a szokatlan részletet.
Megújult a tekerőpataki templom
Tekerőpatakon Keresztelő Szent János ünnepén, június 24-én Jakubinyi György érsek szentmise keretében ünnepélyesen megáldotta a felújított kétszáznyolcvan éves templomot – tájékoztat a romkat.ro.
Az 1734-ben felszentelt templom rendbehozatala 2008-ra már halaszthatatlanná vált. A bukaresti műemlékvédelem programjában négy épület, két erdélyi – köztük a tekerőpataki templom – és két moldvai műemlék épület felújítása szerepelt. 2005-ben elkészült a már az ablakok szintjéig salétromosodott templomfalak felújítási dokumentációja, ám Bukarestből három évig semmilyen válasz nem érkezett erre – számolt be Csedő István tekerőpataki plébános. Kezdeményezésére – megyei pályázati támogatással – megkezdték a víztelenítést. A templomot nem sokkal ezután felvették az államilag támogatott műemlékek sorába. Ezt követően 2012-ig a műemlékvédelmi minisztérium biztosította a munkálatokhoz szükséges forrást.
Gondolatok a cserkészet történetéről
Az egyes mozgalmak sorsa a történelemben önmagáról beszél. Jó példa erre az a könyv is, amely a közelmúltban jelent meg a több mint százéves múlttal rendelkező Magyar Cserkészszövetségről (MCSSZ). A kötetet olvasva azt tapasztaljuk, hogy nagy szükség idején a Gondviselés mindig küldött a cserkészetnek megfelelő embereket, akik a XX. század radikálisan megváltozott körülményei között is utat mutattak a helyét kereső ifjúságnak. Arra ösztönözték a fiatalokat, hogy Istenre épülő alapon merjék önként vállalni a haza és embertársaik szolgálatát. Nem ezek a vezetők találták ki ezt a teljesen új és sajátságos ifjúsági életformát. Ők csupán nyitott szemmel és szívvel felfigyeltek arra a jelenségre, amelyet egy rendkívül tehetséges és tettre kész, magas rangú nyugdíjazott angol tábornok – akit a dél-afrikai mafekingi helytállásáért hősként ünnepeltek – hozott létre 1907-ben, addigi élettapasztalataira alapozva.