Szent Pál apostol a korinthusiaknak írt első levelében elsorolja, ki mindenkinek jelent meg húsvétkor s húsvét után a feltámadott Jézus. Így kezdi a felsorolást: „megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek” (15,5).
A harminc esztendeje elhunyt keresztény költő, Rónay György húsvéti verséből (A hét első napján…) vett cím teológiai pontosságú, és régi himnuszhagyományokra emlékeztet, például Wipo, a burgundi vérből származó udvari káplán XI. századi énekének fordulataira.
Urunk születésének hírüladása (Március 31) – (Nagyböjt 5. vasárnapja miatt a mai napon ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepét.)
Jézus pere – a jogász szemével – Régebben az utak mentén számtalan feszület, pléhkrisztus figyelmeztette az utazót, döntenie kell: közömbösen, esetleg megvetően megy el mellette, vagy bűnbánattal fejet hajt a mindent odaadó szeretet előtt.
Húsvét közeledtével évek óta felhívom a hívők figyelmét arra, hogy a vigília nem egyszerűen egy „hosszú mise", hanem sokkal többről van szó. Húsvét előestéjén az egyház egy éjszakába nyúló virrasztás keretében ünnepel, s emiatt fontos, hogy mi is odaszánjuk az időnket a liturgiára.
Szent Jánosnak a hitével (Jn 20,8) szeretném szemlélni Jézus sírjának angyali üzenetét (Jn 20,12). Gondoljuk meg, ha mi, minden gyarlóságunk ellenére, féltő tisztelettel ügyelünk arra, hogy a szentáldozáskor Jézus testéből egy parányi részecske se hulljon el, akkor mennyivel inkább így cselekszik a mennyei Atya Fia, Jézus iránti szeretetében.
Krisztus azért jött, „hogy életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn 10,10). Feltámadása adja meg az emberi élet igazi távlatát, méltóságát.
A keresztény ember számára húsvét az egyházi év középpontja. Krisztus feltámadása ünnep, a szó legvalódibb értelmében. Olyannyira nagy ünnep, hogy nemcsak egyszer tartjuk meg az év folyamán, hanem minden vasárnap erre emlékezünk, és ezért nevezzük a vasárnapot az Úr napjának. Akkor vajon miért van az, hogy még a keresztények között is a karácsonyt szokták látványosabban megünnepelni? Valóban, sem a küldött jókívánságok számát, sem az ajándékokat, sem az ünnepi díszeket tekintve a húsvét nem fogható a karácsonyhoz. Talán azért van így, mert a karácsonyt a kereszténység nélküli társadalom is gond nélkül befogadta mint közös értéket, mint azoknak az érzelmeknek az ünnepét, amelyek legalább egy napra mindenkit abba az illúzióba ringatnak, hogy a „szeretet ünnepe” olyan közös érték, amellyel kapcsolatban mindenki egyetért?
