Már a II. századi hitvallás megfogalmazza, az V. században már több helyen, a VII. században pedig különös ünnepélyességgel tartják meg a megtestesülés misztériumát. II. János Pál pápa így emlékezik meg Az Üdvözítő édesanyja (Redemptoris Mater) kezdetű apostoli buzdításában: „Az angyali üdvözlet tehát a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása abban az időpontban, amikor az a földön megvalósult. Az üdvözítő ajándék, amelyben Isten önmagát, az ő isteni életét, bizonyos módon az egész teremtett világnak és közvetlenül az embernek adja, a megtestesülés misztériumában éri el a tetőpontját; az ember és a világ történetében minden kegyelmi ajándéknak ez a csúcspontja. Mária „kegyelemmel teljes”, mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be. Amint a zsinat írja, Mária „Isten Fiának anyja, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának, és szentélye a Szentléleknek. E rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek”.
Paolai Szent Ferenc remete (Április 2.)
Paolában, Calabriában született 1416-ban. A ferences rendi kolostorban eltöltött három év után úgy döntött, remetelakba vonul, ahol csak imádkozott, böjtölt, dolgozott és sanyargatta önmagát. Több követője is akadt, akik életüket a „Szent Ferenc remetéi" rendjének áldozták, őket később minimitáknak hívták, s 1506-ban hagyták jóvá rendszabályaikat. XI. Lajos Franciaországba hívta, és ott hunyt el 1507-ben. 1519-ben szentté avatták. Hosszú szakállal, barna szerzetesruhában ábrázolják, sugárzó napkorongba írt charitas felirattal, néha egy botra támaszkodva. A terméketlenség ellen fohászkodnak hozzá. A remeték védőszentje. A Ferenc név germán eredetű, jelentése eleinte: „őszinte, szabad”, később: „francia”
