Liturgia: Átlényegülve, Átszellemülve

Nemrégiben eszembe jutott Leonardo Boff egy írása, amely, ha jól emlékszem, A cigarettacsikk szentsége címet viselte. Kicsit erőltetettnek és hatásvadásznak éreztem a párhuzamot, amivel a tárgyak alapvető jelszerűségéről értekezett, és ebből kiindulva érkezett el a szentségekhez. De azóta is foglalkoztat: hogyan is bánunk a hétköznapokban a tárgyakkal, és hogy miféle jelentéseket vesznek fel vagy veszítenek el a különböző tárgyak. Ez az, ami miatt olykor olyan erősen kötődünk tárgyakhoz, vagy könnyedén megválunk tőlük.

Homíliavázlat: Találkozás a szabadítóval

„Mi ez? Új tanítás – és milyen hatalmas!" – kiált fel a megdöbbent nép, amikor a mennyei Atya szeretetéről beszélő Jézus kiűzi a tisztátalan lelket egy megszállottból. Jézus szavainak hathatós ereje, hatalma van: nem egy jól elsajátított, megélt és vallott hit hirdetője, mint az írástudók, hanem messze több: Jézusból maga az Isten szól!

Szentírás-magyarázat: A felismerés gyümölcse – Évközi negyedik vasárnap – Mk 1,21-28

Az évközi vasárnapok során a szentmisék evangéliuma csaknem folyamatosan követi Szent Márk könyvének első fejezetét. Jézus tanít Galileában. Alighogy maga köré gyűjtötte az első négy apostolt, Kafarnaumba megy (Simon Péter odavalósi!), s szombaton ott tesz először csodát. Későbbi csodáira többnyire úgy kerül sor, hogy betegek vagy betegek hozzátartozói fordulnak hozzá segítségért. Az is megesik, hogy maga figyel föl valakinek a nyomorúságára, és kéretlenül hajol le hozzá.

Egészen személyes kapcsolatban

A szerzetesi hivatásról – Az Istennek szentelt élet olykor botrány és gúny tárgya, ezt tapasztaljuk. S éppen azért, mert meghökkentő módon állítja a haszonelvű világ elé, hogy Isten annyira személyes valóság, akivel lehet, érdemes és szabad ilyen egészen személyes én-te kapcsolatra lépni, s ez nem megnyomorít, hanem kitágítja a szívet és a szemet, hogy felismerjük Istent a testvérben, a szenvedőben, a másik emberben.

A hét szentjei

Szent Pál apostol megtérése (Pál fordulása) ( Január 25.) – A könyörtelen keresztényüldözőből Krisztus apostola lett a damaszkuszi úton. Erről az eseményről már a VIII. században külön ünneppel emlékeztek meg Galliában, a római kalendáriumba azonban csak a X. században került be az ünnep. Az egyik legjelentősebb megtérés az egyház kétezer éves története során, és jelzi a hívő ember számára is, hogy Isten kegyelme még a legelvakultabb embert is képes átformálni. (Az apostol születésének kétezredik évfordulója alkalmából – bár vasárnap van – egy szentmise mondható Szent Pál apostol megtéréséről úgy, amint a miseszövegek között a mai napnál közöljük.)

„Ami igaz, ami élő, ami szeretet”

Fiatal lelkipásztorok gondolatai az ifjúság szolgálatáról – Az ökumené jegyében fiatalokkal foglalkozó lelkipásztorok vallanak lapunknak az ifjúságpasztoráció időszerű kérdéseiről, a fiatalok megszólításának lehetőségéről és szükségességéről.