A közbeszédben a liturgiáról valahogy kevéssé tudunk szakszerűen szólni. Leginkább „szépen”vagy „méltón” végzett liturgiáról esik szó, de hogy valójában mitől szép és méltó egy liturgia, azt kevéssé tudjuk megmondani.
„Örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak” – állapítja meg Szent Lukács a tanítványokról, amikor a feltámadt Üdvözítő megjelenik nekik. Miért nem mernek hinni, miért csodálkoznak? Mert valami még hiányzik az életükből.
A húsvéti idő harmadik vasárnapjának evangéliuma Lukács könyvéből való. Ennek a könyvnek utolsó (24.) fejezete érdekes módon sorakoztatja elénk a húsvét eseményeit. Először az asszonyokról olvasunk, akik kora hajnalban kimennek Jézus sírjához.
Számos, a liturgiát vizsgáló lélektani kutatás felfigyelt azokra a köztes állapotokra, amelyeket a liturgikus ünneplés hoz létre a résztvevőkben. Korábban már írtunk az átmeneti térről, amely a közel hozás és a távolságvétel kettőségének lehetőségét teremti meg.
Megbuktam, elégtelen! – válaszoltam, úgy harmincöt évvel ezelőtt az asztalnál, amikor ebéd közben a testvérek arról faggattak, hogy milyen jegyet kaptam a fundamentál-teológia vizsgán.
A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Krisztus mintegy kiosztja a húsvét gyümölcseit. Így köszönti a tanítványait: Békesség nektek!
Keresztény megújulási mozgalmak Európáért – Az európai kontinens komoly gazdasági és erkölcsi válságot él meg a világ többi részéhez hasonlóan. Ebben a minden szempontból új és megoldásért kiáltó helyzetben folytatódik az a keresztény mozgalmak és közösségek összefogásában megvalósuló kezdeményezés, amely az Együtt Európáért címet viseli, és amely újabb állomásához érkezik április 25- én. A tervezett programról és a kezdeményezés eddigi eredményeiről kérdeztük Barna Erzsébetet, a Fokoláre mozgalom tagját.
Szent Fausztina, polgári nevén Helena Kowalska 1905-ben született a lengyelországi Glogowiec faluban. Iskolába csak három évig járt, majd elhagyta otthonát, és gazdag családokhoz szegődött szolgálónak.
