Igen a békére, igen a felelősségünkre

– A kezdeményezés a megújulási mozgalmak II. János Pál pápa által 1998-ban összehívott találkozójára nyúlik vissza, ahol a pápa kérésére Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója karizmájához, az egység lelkiségéhez híven megígérte, hogy a mozgalmak közötti egység elmélyítésén fog dolgozni. Hamarosan körvonalazódott az a „feladat”, amelyet közös küldetésüknek éreztek a hozzá csatlakozók, többek között a Szent Egyed közösség és a német evangélikus mozgalmak: lelket adni Európának. Sokszor esik szó Európáról földrajzi, politikai, gazdasági értelemben, vagy éppen az euró kapcsán… de keveset beszélnek az egyesülés lelki oldaláról. Pedig ha táplálnánk a lelket, akkor az emberek, az országok között is nagyobb lenne az összetartás. A lélek Európájához akarnak hozzájárulni a mozgalmak, mindegyik a maga sajátos karizmájával. Néhány év alatt katolikus, protestáns és ortodox mozgalmak és közösségek igen nagy számban csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez.

Milyen állomásai voltak az együttműködésnek?
– A keresztény emberekre manapság – talán lehet így mondani – nem jellemző, hogy hitükről szavakkal vagy életükkel beszélnének… Nem mernek, talán nem is gondolnak arra, hogy ajándék van a kezükben, amelyet másokért kaptak. Jobban megismerni, értékelni, tartóra helyezni Istentől kapott ajándékainkat – erről szólt az első nemzetközi rendezvény, amely Stuttgartban volt 2004-ben, tizenegyezer fő részvételével nyolcvan mozgalomból. Evangéliumi mottója ez volt: „Hogy lássák jótetteiteket, és dicsérjék mennyei Atyátokat.” Ez volt az eddigi legszélesebb körű ökumenikus összefogás.
2007-ben újra volt egy hasonló méretű nemzetközi találkozó. Irányadó témája: Az én éjszakámban nincs sötétség. Mi, keresztény emberek is a mai társadalmat jellemző éjszakában találjuk magunkat, de mi Jézus miatt nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük a fényt, amely rávilágít a kontinens életének legérzékenyebb pontjaira: a családra, a nagyvárosokban jelentkező együttélési problémákra, a szegénység régi és új formáira, az ökológia kihívásaira, és válaszként bemutatja a mozgalmak tapasztalatát e területekről. Olyan Európát mutat meg, amely a megélt evangéliumból meríti teremtő lendületét és megújító életerejét. A mozgalmak reményt adnak, hiszen Isten működik bennük, akkor is, ha követőiknek gyakran csak egyszerű és szegényes eszközeik vannak. „A mozgalmak élettel teli valósága fehéren izzó, de föld alatti magmaként van jelen a kontinens életében, át kell, hogy törje a kérget, hogy tüze jól látható legyen, s hogy megrázza és megváltoztassa a társadalmat, különösen a politika világát. A stuttgarti találkozó erre ad lehetőséget” – mondta egy jelen lévő politikus.

Hogyan kapcsolódtak be a magyarországi lelkiségi közösségek ebbe a folyamatba?
– Mindkét alkalommal csaknem százfős magyar küldöttség vett részt a stuttgarti eseményen. Magyarországon három helyszínen volt párhuzamos rendezvény: Szegeden, Nyíregyházán és Budapesten. A két találkozó számunkra is alkalmat adott, hogy jobban megismerjük egymást, s megnyíljunk egymás felé. Hazai szinten a Szent Egyed, a Cursillo és a Schönstatt mozgalmakon kívül a Házas Hétvége, a Regina Pacis és a Chemin Neuf közösség, a Regnum Christi, a Regnum Marianum, az Új Jeruzsálem és az Emmánuel vettek részt a közös munkában. Minden mozgalom nagyon különböző, valóban, mint a test tagjai… ez a hasonlat, ami egyébként is jellemző a keresztények kapcsolatára, nagyon igaz a mozgalmakra. Minden tagra szükség van, mindenkinek más a gazdagsága… Egység a sokszínűségben – ebben nagy példát adhatunk, hiszen a válság, a zavartság a kapcsolatok minden szintjét jellemzi világunkban.

Április 25-én ismét találkozóra hívják a mozgalmak tagjait. Mi a programja az idei rendezvénynek, és kiket várnak?
– 2009-ben mindenütt helyi szintű találkozókra kerül sor, az itteni kapcsolatok elmélyítése a cél. Budapesten, Kőbányán, a Pataky Művelődési Központban találkozunk. Idén mi ezt a mottót választottuk: „Igent mondunk a békére, igent mondunk felelősségünkre.” Ez a 2007-es stuttgarti találkozó zárónyilatkozataként elhangzott „Hét igen” utolsó két pontja. Ezt éreztük nagyon aktuálisnak.

A nap során tanúságtételek hangzanak majd el a békéről és a felelősségvállalásról. Felvidéki szlovákok és magyarok fognak arról mesélni, hogyan építették egymás között az előítéletektől folyamatosan terhelt légkörben a kapcsolatot, és mit sikerült elérniük tágabb szinten is. Lesz kerekasztal-beszélgetés a különbözőség elfogadásáról, a párbeszéd lehetőségéről, a keresztény közösségek és a társadalom kapcsolatáról… természetesen nem hiányozhat a művészet, a zene sem.

Különösen nagy szeretettel várjuk a különféle lelkiségi mozgalmak tagjait, a katolikusokon kívül más keresztény felekezetek tagjait is. Reméljük, a program azok számára is megerősítést jelent majd, akik a közéletben valamilyen felelős posztot töltenek be, és vágynak példaértékű kezdeményezésekre.
Nagyon fontosnak tartom, hogy Európa egységéért, lelki megújulásáért adni a részünket nem a végcélt jelenti. Minden kontinens hasonló problémákkal küzd, össze vagyunk kötve, tehát az európai példa vonzóvá válhat a többiek számára is. Itt a cél az evangéliumi: „Legyenek mindnyájan egy…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..