Mélybe szálló barlang a szabin hegyek közt a subiacói, ahonnan messzire, az Anio folyó völgyére látni. Itt, a hatszáznegyven méter magas csúcs alatt áll a bencés kolostor. A látogatót a bencés lelkiséget összefoglaló felirat köszönti: „Békesség a belépőnek, kegyelem a méltón imádkozónak.” Benedek még a pogány idők léhaságát tapasztalta tanulásra szomjas lelkében, amikor Rómába érkezett.
Július 11-én emlékezik meg az egyház Európa fővédőszentjéről, Szent Benedek atyánkról. A bencéseket gyakran nevezik kissé közhelyszerűen liturgikus rendnek, és mi, szerzetesek szívesen is időzünk ebben az aranykalitkában.
Az irgalmas szamaritánus története az evangélium egyik gyöngyszeme; egyike azoknak az elbeszéléseknek, amelyekért Szent Lukács kiérdemelte a scriba mansuetudinis Christi (Krisztus szelídségének írója) nevet.
Ritkaság ilyen szép kiállítású könyvet kézbe venni, és belemerülni abba a tisztító folyóba, amelyet életnek nevezünk. Tulajdonképpen minden hívő ember ebben a folyóban evickél, s néha reménykedve figyeli a közelgő partot, ahol majd megnyugvást találhat.
Immár a tizedik kötet látott napvilágot az Erkölcsteológiai Tanulmányok sorozatában, melyet Tarjányi Zoltán szerkeszt. Az ünneplés című gyűjtemény szembenézésre sarkall: Tudunk-e ünnepelni? Képesek vagyunk-e felszabadultan örülni? Meg tudjuk-e teremteni az ünneplés lelki, közösségi feltételeit? Oda tudunk-e fordulni mások felé, be tudjuk-e engedni életünkbe a körülöttünk lévőket – hiszen az ünneplés társakat, együtt ünneplőket, közösséget kíván.
Róma keresztény vándora, ha a Városba érkezik, legszívesebben Szent Péter és Pál „hajlékát” keresi fel. Nem börtönt, ősi lakóházat, hanem templomokat – bazilikákat – talál, ahol az idő szinte a semmibe vész, és a mozaikokon az örök Jeruzsálem kapuja tárul, vándorutak végén az ígért reménység beteljesedésének asztala terül. A lélekvágy hittel átszőtt köntöse fehéren ragyog.
Sill Aba Ferenc gyémántmisés a szolgálatról – Egy pap soha nem gondolkodhat érdemként a sikereiről: kegyelem, ajándékok azok. Engem már a gyermekkorom is a kötelességteljesítésre készített fel: gyermekként is mindig várt otthon, a családi gazdaságban a munka. Kötelesség volt ugyan, de szívből tettem: nehézségben és örömben, imában egyaránt együtt volt a család. Ugyanígy voltam a ministrálással is: formálta a lelkem észrevétlenül, mindennap ott voltam a templomban, vasárnap pedig két misén is! Örültem, hogy tehetem, és közben megtanultam, mit jelent napról napra kitartani a szolgálatban.
Az oktatási intézmények kapui bezárultak, és ahol a tanév folyamán lázas munka folyt, ott most felújítási munkák kezdődnek. Az árvíz által okozott károk befolyásolhatják a nyári pihenést, családi együttlétet, táborozásokat, amelyekre sokan talán már hónapok óta készültek.