Lelkiség

Szerzetesség és liturgia

A végső Titok talán jobban magához enged bennünket, ha a mindent megragadni akaró szavak és definíciók helyett a hasonlatok, a szimbólumok, az ünneplés útján közelítünk hozzá. Ezek körbejárják, megérintik, tisztelik, majd ismét elengedik tárgyukat, a kimondhatatlant és láthatatlant. Általuk találkozunk vele, részesülünk, élünk belőle, de nem uraljuk, és nem birtokoljuk, hanem hálásan, soha ki nem elégülve, mégis vele eltelve meghagyjuk titoknak. Az ünneplés egyik legszebb formája a közös étkezés, amely önmagában szent dolog, már azelőtt, hogy az asztali áldás elhangozna. A szépen megterített, elrendezett asztal, a fantáziával, gonddal és ínyenc módon elkészített ételek – lehetnek mégoly egyszerűek is – és az ünneplők szívét örömre hangoló bor semmihez nem hasonlítható közösséget teremtenek az asztalhoz telepedő vendégek között.

A Biblia üzenete

Amikor az evangéliumokat írták, Jézus apostolai már nagy tiszteletnek örvendtek az egyházban. Annál meglepőbb, hogy az evangéliumok nyíltan elbeszélik a tanítványok korábbi hibáit és tökéletlenségeit. Többször is olvashatjuk, hogy az apostolok versengtek egymással az elsőbbségért (Mk 9,33–34 stb.), azért is, mert sokáig úgy gondolták, hogy Isten országa e világi birodalom formájában valósul meg, ahol majd ők uralkodnak Jézus mellett (ApCsel 1,6). Zebedeus két fia, Jakab és János is ilyen felfogás alapján kérik Jézust, hogy ígérje meg nekik a hozzá legközelebb álló két bírói, uralkodói trónust Isten országában.

A hét szentje

Egyházunk legnagyobb szentjeinek egyike: egyháztanító, misztikus, rendalapító, Európa védőszentje. Ám ahogyan ez lenni szokott a hozzá hasonlóan kiemelkedő lelki embereknél, élete tulajdonképpen átlagosan kezdődött. De talán éppen ezért tudott olyan világosan érthető utat mutatni kortársainak és a következő évszázadok embereinek is Isten felé.

Görögkatolikus lelkiség

Isten minél teljesebb megközelítése a görög atyák hagyományos tanítása szerint két szempontot foglal magában. Az egyik az Isten megismerése, a másik pedig a szeretetben való előrehaladás. Természetesen egyik sem létezhet a másik nélkül.

A„fény misztikája” szeretetet kíván ahhoz, hogy Istent megismerjük – Isten ugyanis a szeretet (1Jn 4,16) –, és nem ismer, illetve kizár minden értelmetlen jelenséget, amely akadályozhatná a léleknek Istenhez jutását. A „sötétség misztikája” ellenben ex-sztasziszt kíván: az értelemnek ki kell lépnie önmagából, hétköznapi állapotából, hogy az Istennel való egység tökéletesebb legyen. Görög atyáink világosan körülírják ennek a mára meglehetősen leszűkült fogalomnak a jelentését.

A liturgia alapelemei

„Őáltala, ővele és őbenne” – imádkozza a pap minden szentmisén az eucharisztikus ima lezárásaként. Vagyis minden liturgikus cselekményünket Krisztus személyének misztériumában éljük át, ő ünneplésünk „tere”. Ha a Szent Szűz a mennyország kapuja, Fia maga a menny. Néhány szempontot már említettem korábban is arról az igazságról, hogy a liturgia tere Jézusról szól, most nézzük mindezt részleteiben is. Kezdjük a legmeghökkentőbbel, fizikailag is közeledve az épülethez: Jézusról „szól” a templomkapu is.

A Biblia üzenete

Első látásra talán úgy tűnhet, mintha Jézust irritálná a gazdag ifjú gazdagsága. Mintha Isten számára csak a szegény, a szenvedő, a nyomorgó ember volna elfogadható. Valójában nem erről van szó. Krisztus (és az egyház tanítása) soha nem utasította el a magántulajdont (Kiv 20,15; Mt 22,21; 25,14–30). A magántulajdonban az egyén szabadságának, önállóságának biztosítékát látta. Ezért az egyház helytelennek tartotta és tartja a kommunista ideológiát, a magántulajdon elvételét az emberektől. A magántulajdontól való megfosztás ugyanis a személy szabad mozgásterét szünteti meg, a hatalom játékszerévé teszi az embert, ahogyan ezt a XX. századi kommunista diktatúrák számos példával bizonyították.

A hét szentje

„Sokszor hallani elszomorító hangokat, azokét, (…) akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik, hogy a mi korunk a múlttal összevetve tartósan romlásba süllyedt. Mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában minden a keresztény tanítás, a keresztény élet és a hit szabadságának diadalával ment volna végbe. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ pusztulása állna küszöbön.

Görögkatolikus lelkiség

Az imádság célja az Istennel való kapcsolattartás. Mindenki számára világos lehet, hogy az imádság nem csupán „beszélgetést” jelent. Ugyanis vannak olyan élethelyzetek, amikor nincs alkalmunk arra, hogy szavainkkal fogalmazzuk meg imánkat, de gondolatban még mindig imádkozhatunk. Sőt, mindig lehetőségünk van arra, hogy cselekedeteinket felajánljuk Istennek, s ő szeretettel fogad el tőlünk mindent, a bűnt kivéve. A cél tehát az, hogy kapcsolatban legyünk Istennel, s ez a kapcsolat minél teljesebb legyen. Így egyre jobban megismerhetjük és szerethetjük őt, s ennek fényében – és a régi kis katekizmus „Mi dolgunk a világon?” kérdésére fülünkben még visszacsengő válasz alapján – irányítva életünket haladunk afelé, hogy az örök boldogságban a számunkra lehető legteljesebb kapcsolatban az ő színe látását élvezhessük.