XXIII. János pápa október 11.

Az idők jelei azt mutatják, az emberiség új rendbe lép, tisztábban látva a történelem folyamán az emberi cselekedetekben megvalósuló titokzatos isteni gondviselést, amely gyakran túl a várakozásainkon bölcsességgel mindent – még a káros emberi dolgokat is – az egyház javára fordít” – mondta a II. vatikáni zsinat nyitóbeszédében XXIII. János pápa. Angelo Giuseppe Roncallira elsősorban az egyház számára új korszakot nyitó egyetemes zsinat összehívása miatt szoktunk emlékezni. Ugyanakkor nem ez volt életszentségének alapja – sokkal inkább következménye.

Szegény parasztcsaládban született, negyedikként tizenhárom testvér között. A papi pályát azonban nem a felemelkedés reményében, hanem hitből választotta. Pappá szentelése után tanári, majd püspökként diplomáciai feladatokat látott el. 1952-től a Szentszék állandó megfigyelője lett az UNESCO-nál. 1953-ban nevezték ki bíborossá, illetve velencei pátriárkává. Öt év múlva választották pápává – ahogyan akkor sokan gondolták, átmeneti megoldásként. E véleményt vallóknak annyiból igazuk volt, hogy pápasága mindössze négy évig és nyolc hónapig tartott. Ugyanakkor nagyon is meghatározó vezetője lett az egyháznak.

Bármilyen magas pozícióba került is megőrizte mély papi elhivatottságát. Mindig szeretettel, közvetlenséggel fordult az emberek felé. A háború alatt diplomáciai kapcsolatait latba vetve segítette a holokauszt áldozatait. Róma püspökeként pedig végiglátogatta egyházmegyéje plébániáit, nem feledve, hogy pápaként is elsősorban lelkipásztor. Mindez erős istenkapcsolatból és életszentségre törekvéséből táplálkozott, amelyről az Egy lélek naplója című írása tanúskodik.
Különleges módon liturgikus emléknapja nem halálának, hanem a zsinat megnyitásának évfordulójára esik. Felidézve azt a bölcsességet, amely szerint Angelo Giuseppe Roncalli pápaként is élt: „Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól. Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőséged van megtenni.”