Mankóval a világ körül

Vámbéry a királyi küldött kérésére nem tudott felelni, a hányattatott sorsú világutazónak ugyanis nem jegyezték fel a születési dátumát. Valószínűleg senki sem gondolta a Wamberger Hermann néven, mélyszegénységben élő zsidó családban született, egyik lábára béna kisfiúról, hogy korának egyik legnagyobb Kelet-kutatójává válik, és olyan részeire jut el a világnak, ahol előtte alig járt európai ember.


A pozsonyi és pesti piarista diák kivételes nyelvérzékével hamar kiemelkedett kortársai közül; húszéves korára csaknem minden európai nyelven beszélt, beleértve a törököt is. A Pesten házitanítóként dolgozó fiatalban először Eötvös József báró látta meg a páratlan tehetséget, akinek segítségével korai álma valósulhatott meg: 1857-ben Törökországba utazhatott. A Konstantinápolyban töltött közel négy év alatt folyamatosan publikált, és idővel egyre inkább elmélyült a keleti kultúrában. Itt született meg első jelentős műve: a török–német kéziszótár. Hazaérkezése után több tudományos társaság választotta tagjának az akkorra már keleti szaktekintélynek számító Vámbéryt. Rövid magyarországi tartózkodást követően – immár az MTA-támogatásával – 1862-ben ismét útnak indult Ázsiába, azzal a céllal, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. A kétéves útjáról visszatért, széles körben elismert Kelet-kutatónak a magyarság török eredetéről szóló elméletét vegyes érzelmekkel fogadta a hazai tudományos élet. Vámbéry itthoni tevékenységeinek egyik fontos állomása volt, amikor 1872-ben tíz tudóstársával megalapította a Magyar Földrajzi Társaságot, amely Európában az elsők között jött létre. A társaság ma is létező folyóiratának, A Földgömbnek a jelmondata ugyancsak tőle származik: ,,Ésszel járom be a Földet!”

A nemzetközileg is nagyra becsült felfedező megítélése saját korában megosztott volt, jóllehet sokan úgy emlegették, mint ,,az egyetlen magyar embert, ki magyar tudást vitt ki a világ piaczára és a magyar Akadémia nevét igyekezett ismertté tenni a Nyugat világában”. Hosszabb külföldi tartózkodásai és a magyarok eredetéről szóló elmélete miatt gyakran kényszerült tiszta nemzeti érzelmének bizonyítására. Ő azonban haláláig nem fogadott el hosszú külföldi megbízatást, magyar hazafinak tartotta magát. Jókai Mór egy újságíró kérdésére, hogy melyek voltak legemlékezetesebb olvasmányélményei, azt válaszolta: a Biblia, Shakespeare és Vámbéry. Arminius Vámbéry, ahogyan nyugaton nevezték, így vall Küzdelmeim című önéletrajzi írásában: ,,De mit is ér az élet, ha nincs meg benne, vagy már eltompult e rugója és kútforrása minden tetteinknek? Az anyagi jóllét, a kitüntetés s a méltóságok dísze tarka játékszer csupán, mely csak rövid időre elégíthet ki bennünket s melyre hamarosan ráun az ép emberész. Szépnek, fenségesen szépnek csak azt a tudatot lehet mondani, hogy, bár a legkisebb dolgokban is, szolgálatot tettünk az emberiségnek; és van-e dicsőbb dolog a világon, mint az a reménység, hogy ha csak egyetlenegy betűvel is gazdagíthatjuk nyitott könyvét a szellemi életnek!”