Lelkiség

Szerzetesség és liturgia

A liturgia fontos részei az ott használatos tárgyak. Kosztolányi gyönyörűen ír róluk egy Rilkéről szóló prózájában: „Egy idegen ember szemében és lelkében néha horgonyt vethetünk. Vagy még inkább a tárgyakban. Ezek nyugvópontjai elsikló életünknek. (…) Mi megyünk, de ők nem mennek. Nem mennek, itt maradnak, egész valójukkal a mieink. (…) A tárgy az a »nemén «, amellyel öntudatlanul is millió kapcsolatban vagyunk és nem tudunk elszakadni tőle. Melyik nem fontos? Mindegyiken ott a kezünk nyoma, mely barátunkká teszi, ott a tekintetünk félénk súrolása, az áhítozásunk könnyes vonala és láza, amellyel mindörökre kedvesünknek jegyeztük el őket s most akarva nem akarva, alázatos szolgálói vagyunk.

Kétezer év telt el azóta, hogy az evangélium megszövegezést nyert, ám a világvégével kapcsolatos mondatai ma is megérintik az embert: „A mindenséget összetartó erők megrendülnek.” Az ember, aki a tudomány révén kutatja a világot, rendre felfedezi azokat a törvényszerűségeket, amelyek a kozmoszt irányítják. Ezek a törvények (amelyek közül nem egyet mindannyian megtanultunk iskoláskorunkban) hatalmasak, olykor ésszel alig felérhetők, mégis biztosítanak számunkra egyfajta otthonosságot az univerzumban: még mélyebben megismerhetővé, kiszámíthatóvá, kezelhetővé, akár még uralhatóvá is teszik azt. A görögök ezért is nevezik a mindenséget kozmosznak, vagyis rendezettnek.

A hét szentje

Mindig büszkén gondolunk azokra a szentekre, akik hazánkból szakadtak el egy távoli földre, és ott töltötték be küldetésüket, hiszen ezzel a magyarok jó hírét is öregbítették. Skóciai Margitra is így gondolunk, bár őt származását tekintve inkább nevezhetjük angolnak. Apja, Száműzött Edward ugyanis angol herceg volt, akit a dánok néhány hónapos korában elkergettek a szigetországból. A svéd, majd a kijevi udvar után az éppen csak megalakult Magyar Királyságba érkezett. Viszonylag hosszú időt, több mint harminc évet élt hazánkban. Felesége Ágota volt, akit a magyar történetírás Árpád-házinak nevez, de ez egyáltalán nem bizonyított. Három gyermeküket ismerjük név szerint: Edgárt, Krisztinát és Margitot, akik Magyarországon születtek.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk november 8-án nyilvános templomi ünnepet szentel Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalnak. Liturgikus könyveink hozzájuk csatolják még az (Istenhez hűséges) összes mennyei sereget, tehát minden jó angyalt. Ám ünnepünk elsősorban mégiscsak róluk szól. Mihály arkangyal neve azt jelenti, Kicsoda olyan, mint az Isten?! – mintegy kifejezve, hogy Istennél senki és semmi sem hatalmasabb. Gábor vagy Gábriel arkangyal nevének jelentése pedig Isten ereje, amely angyali személyén keresztül is megnyilvánul. Egyházi felfogás szerint az angyalok Isten szolgái és az emberek segítői. Így bizalommal kérhetjük oltalmazó segítségüket nemcsak a gyermekkorban megtanult, az őrangyalhoz szóló imádsággal, hanem felnőtt fejjel tudatosan átelmélkedett liturgikus szövegeinkkel is. Oly gazdag az ünnepi liturgikus szövegek tárháza, hogy szinte csak szemezgetni lehet belőlük, illetve néhány téma köré csoportosítani a mondanivalót, hogyan és miben segítenek bennünket a főangyalok.

A liturgia alapelemei

Gyerekkoromtól feszített a kíváncsiság, miért vannak a templomunk falaira kis keresztek felfestve, és miért tettek e keresztekhez falikaros lámpákat. Először arra gondoltam, hogy a lámpák falhoz erősítését akarták „körbedekorálni” e szép, bár egyszerű keresztábrázolással. Megszámoltam őket: éppen tizenkét ilyen keresztet láttam a falakon (pont annyit, ahány apostol van), és szabályos módon, rendben helyezték el őket körben az épületben. Az ókori görög szobrászat kedvelte az úgynevezett kariatidákat, vagyis azokat a teljes vagy félalakos szobrokat, amelyek az épületen belül statikai feladatokat is elláttak: tartották a tetőt, a bejárat feletti boltívet, vagy más szerepük volt.

A Biblia üzenete

Jézus a jeruzsálemi végkifejlet, szenvedése felé közeledve több ízben vitatkozott ellenfeleivel, az írástudókkal, a farizeusokkal és szadduceusokkal (Mk 11, 27–12,40), akik különféle ellenvetésekkel tőrbe akarták csalni, és jajt kiáltott a képmutatókra, a szegényeket megvető és igazságtalanul kizsákmányoló gazdagokra. Most is ostorozza a képmutató írástudókat, akik „fölélik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” Az ószövetségi prófétáknál gyakran olvasunk az igazságosságról, illetve az igazságtalanságról. A szó a jogrendet idézi, de a Bibliában vallási összefüggésben szerepel; vele rokon fogalmak: igaz (megigazult) ember, igazlelkűség. Isten igazságos: jutalmaz vagy büntet, megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint.

A hét szentje

A nagy változások mindig nagy személyiségeket kívánnak. Ezekben a hetekben sokszor emlékezünk az ötven éve kezdődött II. vatikáni zsinat kiemelkedő alakjaira, de hasonlóan fontos események történtek az egyházban a trienti zsinat után, a katolikus reformáció idején is. Borromeo Károly meghatározó alakja volt e változásoknak, nemcsak a milánói érsekségben, de közvetve az egész egyházban.

Pályája meglehetősen szokatlanul indult: azelőtt nevezték ki bíboros államtitkárrá, a milánói érsekség adminisztrátorává, illetve a németalföldi és svájci katolikus kantonok, valamint a szerzetesrendek protektorává, hogy pappá szentelték volna. Tisztségeinek megtartása mellett, pápai engedéllyel meg is nősülhetett volna, amikor ő lett a milánói hercegség egyik legfontosabb arisztokrata családjának örököse, ám Károly éppen akkoriban építette ki Istennel való mély kapcsolatát. Felszámolta fényűző udvarát, aszketikus életet kezdett a jezsuiták lelki vezetése alatt, és befejezte teológiai tanulmányait. 1563 júliusában pappá, öt hónap múlva pedig püspökké szentelték.

Görögkatolikus lelkiség

„Jézusom, segíts”, „Jézus, Mária, Szent József” – ilyen és ehhez hasonló fohászok nemcsak a múltban hangzottak el, hanem ma is gyakran mondják őket jámbor híveink. Sőt, az egész egyetemes egyházban ismeretesek. A bizánci egyházban azonban van ennek a fohásznak egy egészen sajátos formája, amelyet a Jézus-ima vagy A szív imája névvel illetnek. Az utóbbi században ez az imádság a keleti világból a nyugatiba is átterjedt, és ott is gyakorlottá vált.

A röpimák már az ősi időkben ismeretesek voltak, és nagyon ajánlották őket a régi atyák is. Kezdetben azonban kevéssé alkalmazták bennük Jézus nevét. A szír atyáknak köszönhető a Jézus nevét tartalmazó fohász elterjedése, viszont a teljes formula a későbbi szerzetesek között keletkezett: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön.”