A Jézus-ima

 

Három tényező indokolta ennek az imádságnak a gyakorlatát a szerzetesek körében. Az egyik, hogy ők különösképpen igyekeztek bűnbánatot gyakorolni. A másik, hogy állandó imádságra törekedtek, s ez a rövid formula – a később kifejlesztett „fizikai módszerrel” együtt – hathatós segítséget nyújthatott abban, hogy folyton eltöltse őket ez a fohászkodás. A harmadik szempont pedig az volt, hogy az ördögi kísértésekkel szemben Jézus nevének segítségül hívásával igyekeztek talpon maradni.

A Jézus-ima ősiségének alátámasztására a Filokália Filemon apátot nevezi meg. Ám mégis azt kell mondanunk, hogy az ima eredete, illetve keletkezésének ideje ismeretlen. Annyi viszont bizonyos, hogy már a VI. és a VIII. század között megjelenik a ma ismert formula, Nikefor szerzetes idejétől kezdve pedig a Jézus-ima dicsérete megsokszorozódik. Később orosz földön is ismertté válik, a XV. századtól kezdve a klasszikus lelki írók már ott is ajánlják. Nyugaton különösen a zarándok leírása (Az orosz zarándok könyve) alapján vált ismertté.

A Jézus-imát olykor A név imájának is nevezik. Sőt, filozófiai és teológiai elméleteket hoznak a „név” értékéről és erejéről. Valóban, a Biblia alapján vissza lehet menni egészen a „földből való” Ádámig, s így eljutni a „szabadító” Jézusig. A szentírási nevek „beszédes” nevek: bennük van az egész személy. Egyes atyák egészen odáig mentek, hogy megfogalmazták: a név a személy képe, és az ikonhoz hasonlóan annak jelenlétét jelzi, akit segítségül hívunk.

A Jézus-ima gyakorlásánál három fokot különböztetnek meg az atyák. Az első fok a szóbeli imádságot jelenti. Ennek gyakorlói arra törekszenek, hogy bizonyos számú imát elmondjanak. A második fokozat: az értelmi imádság foka. Ekkor a figyelem az imádság jelentésére összpontosul a szavak kimondása nélkül is. Végül a harmadik fok: a szív állandó érzelme a formula nélkül is. Erre törekedett az említett zarándok, ennek megszerzésére tette fel életét, míg végül eljutott arra a boldog állapotra, hogy szívében lüktetett a Jézus-ima minden tevékenysége közepette.

A kezdőknek a Jézus-ima számlálására szolgál a szerzetesi rózsafüzér, a komboszkion vagy csotki, de annak, aki szívébe vonta az imát, már nem feltétlenül szükséges a használata.