Lelkiség

A hét szentje

Házasságon kívül született 1591-ben, s bár nem tudjuk, kik voltak a szülei, a francia arisztokráciához tartozó de Marillac család tagjaként nevelkedett. A domonkos nővéreknél tanult Poissyban. Mély istenkapcsolatban kezdett kifejlődni misztikus lelkisége. Akkoriban azonban a terjedő tévtanítások miatt a misztikát gyanúsnak tartották, főleg egy nő esetében. Tizenhárom éves korában gyámja, Michel de Marillac kivette a kolostorból, és bevezette a párizsi udvari életbe. Bár felvételét kérte a kapucinus apácákhoz, gyóntatója és a család nyomására 1613 februárjában férjhez ment Antoine Le Grazhoz.

A liturgia alapelemei

Nemcsak a családokban, hanem bármilyen közösségben, egyesülésben fontos, kinek hol a helye: az asztal körül az étkezésben, a képzésben, a beszélgetés során, hol van a tagok, a vezetők és a vezetettek, a mester és a tanítványok helye. A tekintély mindig szék, pozíció kérdése is, még a demokráciákban is, ahol a közösség az egyenlőség elve mentén szerveződik meg. Bármi legyen is a forrása, a tekintély maga sohasem demokratikus, hanem hierarchikus, piramisszerűen felépülő valóság (és felelősség).

A Biblia üzenete

Lukácsot nem véletlenül nevezzük az irgalmasság evangélistájának, úgyhogy talán jobb is nem a tékozló fiú, hanem a tékozló Atya történetéről beszélni. Ezt a példabeszédet Jézus akkor mondta, amikor a farizeusok kérdőre vonták a „társasága” miatt. S valóban, a vámosok és bűnösök mind odamentek hozzá, hogy hallgassák. Ekkor mondja Jézus az Atyát bemutató három példabeszédet az elveszett bárányt kereső pásztorról, az ezüstpénzt kereső asszonyról és a tékozló fiút befogadó apáról. Ez utóbbiban a kisebbik fiú kikéri örökségét, és amikor azt elmulatva rájön emberségét is elemésztő szegénységére, hazamegy, hogy bocsánatot és új lehetőséget kérjen. A nagyobbik fiú nem veszi észre, hogy „minden az övé”. Képtelen az örömre – és így a megbocsátásra is. Önteltségében nem képes a szeretetre, és így megbocsátani sem tud testvérének.

Görögkatolikus lelkiség

Bizánci egyházunk szinte a kezdetektől, „szent atyáink, az egész egyház nagy tanítóinak és püspökeinek” korszakától, szívesen tekinti a nagyböjtöt – annak minden, lelki és testi erőfeszítésével együtt – egy hegyre való felmenetelnek. Különös hangsúlyt kap ez liturgiánkban a harmadik vasárnapon, amely a nagyböjt közepére esik. Ekkor ugyanis már vissza tudunk tekinteni az eddig megtett útra, s megláthatjuk, hogy küzdelmes előrehaladásunk révén magasabbra jutottunk, egy kicsit nagyobbakká lettünk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy bizony a fáradságos út másik fele még előttünk áll. Ha még nagyobbak kívánunk lenni, akkor folytatnunk kell nagyböjti vállalásunk teljesítését.

A hét szentje

A két vértanú története egyfelől közös a többi ókeresztény mártír sorsával, másfelől viszont egészen egyedi. Ránk maradtak ugyanis Perpétua naplóbejegyzései, azzal a feljegyzéssel együtt, amelyet egy szemtanú írt a két női szent haláláról. E dokumentumok különleges és hiteles betekintést adnak egy III. század eleji keresztény közösség, illetve a korabeli római társadalom mindennapjaiba.

Szerzetesség és liturgia

Egy, a szépségre különösen érzékeny plébános barátom mesélte, hogy egyik külföldi állomáshelyén igyekezett csinosítani a templom kissé szegényes, főleg művirágokra építkező virágdíszítését. Sekrestyését virágkötő tanfolyamra küldte, és ikebanákkal foglalkozó albumokkal ajándékozta meg. Nagy reményeket fűzött a jó szándékú, de kissé merev és egyszerű munkatárs fejlődéséhez. Aztán eljött az éjféli mise ideje, amikor barátom a bevonulás pillanatában szembesült a ténnyel: sekrestyése – minden megállapodásukat félretéve – az általa az esztétika csúcsának tartott művirággal tisztelte meg karácsony szent ünnepét.

A Biblia üzenete

Akár a személyes, akár a kollektív tragédiák – nagy betegség, haláleset, szerencsétlenség – megrendítenek minket. Fölráznak, kizökkentenek. Fölébresztenek az álomból. Nem engedik, hogy továbbra is csak úgy öntudatlanul éljünk. Kérdéseket indítanak el bennünk: honnan és hová? Miért és mi végre?

Egy fiatal hölgy – nemrég jár templomba, most katekumen – megállít a plébánia folyosóján egy kérdéssel: „Miért kell az embernek halálos veszedelembe jutnia ahhoz, hogy Jézusra, az evangélium világára, erre a csodára rátaláljon? Mert velem éppen ez történt: egy orvosi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy rákos vagyok, sokszoros áttéttel, talán csak hónapjaim vannak hátra. Az orvos kijelentette, hogy azért mindent megpróbálnak, műtétek következnek, kemoterápia, sugárkezelés és a többi. Iszonyatos kínzatás vár rám.

A Biblia üzenete

Jézus nyilvános működésének fordulópontja Péter hitvallása: a Mester kérdésére, hogy kinek tartják őt tanítványai, Péter válaszol: Te vagy a Krisztus. Jézus pedig világosan megmondja tanítványainak, hogy a zsidó nép vezetői el fogják utasítani, sőt, ki fogják végeztetni őt. Péter tiltakozását Jézus erélyesen visszautasítja, és hozzáteszi, hogy az őt követőknek is fel kell venniük keresztjüket, és úgy követniük őt. Ettől kezdve Jézus – tanítványaival együtt – eltökélten halad Jeruzsálemben bekövetkező kereszthalála felé. Az értetlen tanítványoknak azonban előbb megmutatja isteni méltóságát. Azzal a három tanítvánnyal, akik jelen voltak, amikor Jairus leányát feltámasztotta, és akik jelen lesznek haláltusájakor is a Getszemáni-kertben, vagyis Péterrel, Jánossal és Jakabbal éjszaka felmegy egy hegyre, ahol szemük láttára menynyei fényben kezd ragyogni arca és ruhája. Az evangéliumok nem nevezik meg a hegyet, de régi hagyomány szerint a Galilea déli részén emelkedő Tábor-hegyről van szó.