Kereszthódoló vasárnap

Igaz, áttételesen, de erre buzdít az evangéliumi szakasz is (Mk 8,34–9,1), különösen a keresztviselésről szóló, bevezető mondata, amelyet Jézustól hallunk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen.” Az egyik liturgikus énekünk továbbviszi a gondolatot, s felragyogtatja előttünk a végcélt is: „Engedd, hogy elérhessük világmegváltó drága szenvedéseidet, és leborulhassunk a világot örvendeztető, s az Úrnak nevezett tündöklő Pászka és fényt hozó napja előtt.” Nemcsak a szenvedésnek megváltást hozó eszköze – a „drága és elevenítő Szent Kereszt” – előtt hódolunk, hanem már a végső célt is szemünk elé idézzük: a Jézus Krisztus húsvéti misztériumában való részesedésünket. Így örömmel énekeljük: „A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó, és a te szent feltámadásodat dicsőítjük.”


Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus az egész világot átölelő módon magasodik fölénk: ő a legnagyobb. Így látjuk őt „fölemelve a keresztre”, aki ártatlanul, a mi bűneinkért vállalta a halált, a megváltásnak ezt a módját. Ha nagyságát csak valamennyire is meg akarjuk közelíteni, liturgiánk tanítását kell követnünk, amely az eredeti állapotunk visszaszerzésére buzdít bennünket: „legáldottabb fa, mennyei ültetvény, melynek gyümölcséből részesülvén, az első paradicsom halhatatlanságát nyertük”, mert ez az újabb „fa ismét a paradicsomba vezeti” vissza azokat, akik Krisztust követik. Ő, aki a keresztre „önként emelkedett föl, és a földieket is fölemelte”, nagyböjti küzdelmünk révén bennünket is naggyá tesz, magához emel. Így igazi istengyermeki méltóságunkat szerezhetjük vissza.

Nagyböjti küzdelmünknek azzal a gondolattal vágtunk neki, hogy a végére nagyobbakká lehetünk. Ha valóban a célra összpontosítunk, testi böjtölésünkkel, lelki többletvállalásunkkal elérhetjük ezt. Az evangélium tanítása pedig vasárnapról vasárnapra mélyíti bennünk a kezdeti ígéret gondolatát, hogy nagyobbat is láthatunk. Íme, itt is megjelenik ez! A kereszthódoló vasárnapon Jézusunk azt ígéri, hogy akik a keresztjüket naponta felvéve követik őt, „meglátják Isten hatalomban eljövő országát” (Mk 9,1). Bizony, ez a nagyböjti „hegyre való felmenetelünknek” és egész földi zarándoklatunknak a végső célja.