Ami ideális és ami emberi

Elsőre – természetesen – harag és szomorúság fogta el, de azután, humorát elővéve, arra gondolt: karácsonykor, művirágokkal körbevéve jó tudni, hogy Isten sem egy ideális világban testesült meg, hanem jászolban, állatok között jött a világra.

Sokat szóltunk az utóbbi időben a liturgiát építő elemekről. Amikor istentiszteleten veszünk részt, emberek, tárgyak, mozdulatok és szövegek világában járunk. Éppen ez okozza azt is, hogy a liturgia emberi világa véges világ. Helyi közösségeink, a liturgiát bemutató szent személy, az éneket vezető kántor, vagy a liturgiát, a templomteret előkészítő munkatársak esendősége és az anyagi lehetőségek határai szükségszerűen megszabják, hogy istentiszteletünk milyen mértékben közelítheti meg a valószínűleg csak nagyon ritkán, vagy talán soha el nem érhető ideált.

Gondozni kell liturgiánkat, formálni, fejleszteni az azt alakító, előkészítő munkatársainkat és önmagunkat is. Ám a tökéletlenségeket érdemes oldottan fogadnunk, Jézus szavaira gondolva: „Igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar” (Jn 4,23).