A Lakiteleki Népfőiskola, a Szent István Egyetem és a Dunaversitas Egyesület 12. alkalommal hirdette meg a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók Filmszemléjét. Az idei, Lakatos Vince filmrendező emlékére tartott szemlének a Lakiteleki Népfőiskola adott otthont.
Pilinszky János születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából november 29-én, 17 órai kezdettel lapunk két munkatársa, Zsille Gábor költő, szerkesztő és Ács József költő tart előadást Pilinszky életművéről, különös tekintettel az Új Ember hetilapban megjelent írásaira. A Bajza Olvasókör keretében rendezett, oldott légkörű estnek a Magyar Írószövetség székházában működő Ex Libris könyvtár ad otthont (Budapest VI., Bajza utca 18.). A belépés díjtalan.
Kilép a többiek közül,
megáll a kockacsendben,
mint vetített kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.
Én nem vagyok természettől bátor. Háromszor ugrottam neki, hogy megírjam Pilinszkyt és Oklahomát. Először Oklahomából jövet, 1978-ban, másodszor 1992-ben, amikor Csokits János Pilinszky Nyugaton című könyve megjelent, a költő leveleivel, s az 1978. november 21-i keltezésű levélben ezzel a mondattal: „…egyik megrázkódtatás a másik után ért…”, és harmadszor a napokban, és hiába, és hiába. Eljutok valameddig, Madame Mandelstamig, abbahagyom.
Stratford. Északkelet-London forgalmas, de érdektelen vasúti csomópontja. A hetvennégy kilométer (!) hosszú Central-metróvonal egyik állomása, külvárosi átszállóhely… – volt; egészen mostanáig. Az itteni tucat-tömböket szürke és üvegzord, mégis szembetűnő épületek sora váltotta fel.
A harmadik Schubert-impromptu úgy hangzott, mintha egész zenekarnyi mélyvonós szólna: bőgők, csellók. A negyedik újabb felismerést tartogatott: a magas regiszterek csilingelése, e felhőtlen, játszi bécsi harangjáték éppoly tragikus érzetet kelthet, mint a gyászharangok kondulása.
Bárhová nézünk is, angyalokat látunk. És most nem egy karácsonyi díszbe öltöztetett szobára kell gondolnunk (habár közeleg annak az ideje is lassan), hanem például egy képtár termeire.
„Utálom az egész XX. századot”– énekelte Nagy Feró annak idején. Hát igen, a világ tényleg nagyot változott az elmúlt száz évben… – és nem mindenben előnyére.