Lakitelek filmes közössége


Az eseményre hungarikumok, nemzeti kincsek témakörben lehetett dokumentumfilmet, riport-, portréfilmet, valamint reklámfilmet nevezni. Afőzsűri vendége volt Lakatos Vince filmrendező fia, Lakatos Iván operatőr. A zsűri ötszázezer forintos fődíját a Valamikor lábon mentek Európába! (rendező: Szabados Tamás) című film kapta. Az Új Ember különdíját és a tiszakécskei Barátság Nyugdíjas Klub által javasolt díjat a Kari Sándor rendezte Reggel korántól este setétig című dokumentumfilm nyerte el.



Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező, a zsűri elnöke lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a seregszemle célja ugyanaz, mint a kezdetekkor volt. Egyrészt híradásokat szeretnénk kapni az országból, a Kárpát-medencéből, azoktól a kis filmes műhelyektől, amelyek az idők során térségünkben megalakultak – sorolta a neves filmes. A híradások jönnek, az egyik cél tehát most is teljesült. A másik cél az, hogy az itt megjelenő kis műhelyeket segítenünk kell. A lakiteleki szemle nem olyan, mint a többi. A zsűri nem ül olümposzi magasságokban, hanem a filmkészítőkkel együtt nézi az alkotásokat, utána szakmai beszélgetés következik, tanácsokat kapnak, letolásokat vagy dicséretet. Egyfajta utóképzésnek is nevezhetnénk ezt. Közösségépítés folyik tehát ezen a szakmai összejövetelen, és ennek az is része, hogy jó néhány film idén is a hagyományos közösségek életéről, emberséget, tisztességet megtartó erejéről adott híradást. Most is itt vannak a különböző kisközösségekről szóló filmek. Ezek hitelesen mutatják meg, ha az emberek jól választják meg céljaikat, amihez a többieket mozgósítani lehet, akkor a közösségek megépülnek. Napjainkra jellemző az a törekvés, bizonyos köröknek az az érdeke, hogy az embereket elszigeteljék egymástól, védtelenné, egyedülállóvá, önzővé tegyék, mert így lehet őket könnyebben manipulálni. A közösségek az ilyen szándékoknak ellen tudnak állni. Az emberek igenis igénylik azt a fajta aktivitást, biztonságot, közös gondolkodást, amit a közösségek adnak.

Emberi történeteket képekben elmondani nagyon nehéz – mondta Sára Sándor. Mindenkinek az, aki kamerát vesz a kezébe, legyen amatőr vagy profi. Képekkel elmondani egy történetet nagyon drága is. A Tízezer nap két jelenetét veszem elő példaként erre a saját pályámból, melyek a háború megindulásáról szólnak. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk csinálni annak idején, lezárattuk Tiszafürednél a vasútvonalat, a vasúti hídon áthajtottunk nyolcvan lovat, ez iszonyú pénzbe került. A másik képsor pedig, hogy nyolcvan lovat Villánykövesd házai között szétkergettünk. Néhány másodperces jelenetek voltak ezek, de két olyan maradandó képet alkottunk, amit mindenki fel tud idézni. Ha azt mondtuk volna helyette, hogy „és akkor elkezdődött a háború”, nem mondtunk volna semmit. Nehéz képekben beszélni, de nekünk mégis így kell. Ehhez kellene visszatérni…

Bíró Zoltán irodalomtörténész az előzsűri munkájának irányítója, lapunknak elmondta, hogy az idei lakiteleki filmszemle nagyban különbözik az előző években megrendezettektől, hiszen most a hungarikumok, nemzeti kincseink témakörében lehetett csak nevezni. Ez gondot okozott, mert nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi tartozik ide. Sajnos érződik a pénztelenség is. Mégis sokféle témával jelentkeztek idén az alkotók. A filmszemle a közösségformálás terepe is – mondta Bíró Zoltán. Ez legalább annyira fontos, mint a filmszakmai része a találkozónak. A zsűri is összeül a filmesekkel esténként, ezekből a beszélgetésekből – azt mondják az alkotók – nagyon sokat tanulnak. A lakiteleki filmszemlére nem a szakmai belterjesség jellemző, hiszen itt közönség is van. Középiskolás fiatalok százait, és idősebb embereket hoznak ide buszokkal, ők is szavaznak, részesei az itt folyó munkának. Ilyen szempontból is egy közösséget összekovácsoló lehetőségről beszélhetünk.