Liszt hitéről a Párbeszéd Házában


Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója alkalmából december 3-án itt rendezzük meg A hit szerepe Liszt életművében című konferenciánkat, amely a Faludi Ferenc Akadémia és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem együttműködésével valósul meg” – mondja Vértesaljai László SJ, aki nemcsak egyik szervezője, hanem – Liszt római tartózkodásával foglalkozó – előadója is lesz a szimpóziumnak. „Köztudott, hogy Liszt számos vallási tárgyú művet írt; vallásosságáról, személyes hitéről azonban kevesebb szó esik. Pedig ő akkor, a XIX. század átmeneti korszakában komponált spirituális igényű darabokat, amikor a zeneszerzők már kevésbé foglalkoztak vallási témákkal. A barokkban, majd Mozart korában rendszeresen születtek misék, oratóriumok, rekviemek… – többnyire egyházi megrendelésre. Liszt nem mecénásoknak komponált. Egész életműve Istenre irányuló figyelmét, személyes hitét tanúsítja. Ha magánélete, házassága kérdéseket vet is fel, mély elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Megjárta a maga keresztútját, hogy vallásos ideái testet ölthessenek.” A Vértesaljai László által elmondottakra összpontosít a konferencia, illetve arra, hogy Liszt zenéjét miként befolyásolta katolikus meggyőződése. Műveiben szinte mindig jelen van a „transz”, vagyis az átlépés mozzanata. Liszt nemcsak a modern zenének, hanem – hite révén – ennek az „áttörésnek” is a prófétája volt. Zenészek, történészek feladata e két mozzanat összekapcsolása.

 

Erre tesz kísérletet a december első szombatjának délutánjára meghirdetett szimpózium, amelyen Nemeshegyi Péter SJ, Eckhardt Mária, Enyedi Pál, Domokos Zsuzsanna, Paul Merrick, Watzatka Ágnes és Kovács Imre tart előadást; 19 órától pedig Esztó Zsuzsa ad műelemzéssel egybekötött koncertet A hit visszatükröződése Liszt zongoraműveiben címmel. December 6-án, 19 órától pedig a Klukon Edit–Ránki Dezső művész házaspár hangversenye zárja a jubileumi évet a Párbeszéd Házában.

És hogy a folytatásról is szó essék: jövő tavasszal – társintézményekkel, egyetemekkel összefogva – Széchenyi István politikai pályafutásáról és hitéről szerveznek konferenciát a jezsuiták. Annak igazolására vállalkozva, hogy a keresztény ember hite révén, a Teremtő felé megnyílva társteremtővé válhat.