Metropolisz-láz

A körbekerített hatalmas munkaterület a leendő Olimpiai Park, amelyet később a lassan hatvan éve uralkodó II. Erzsébetről szándékoznak elnevezni. Szerkezetkész a 2012-es nyári játékok központja, a nyolcvanezer szurkoló befogadására alkalmas stadion. Mellette gigászi betonspirál; a madárfészekszerű kilátókapszulával félkész felkiáltójel. A Zaha Hadid tervezte Aquatics Centre lágy kőhulláma Santiago Calatrava szobrász-építész stílusában simul a térbe. A metró menti új városrészben geometriai alakzatok rendezett összevisszasága. A nemrég átadott nagyvonalú bevásárlóközpont, kaszinó gyaloghídján, a profán katedrális főhajójában hömpölyög, divatüzletek és éttermek kápolnáiba térül el az istenadta nép. Már most embertelen a tömeg; és senki nem tudja, mi lesz, ha beköszönt az olimpia. Patikatisztaság a fényreklámok villódzásában; társas magány a zajos-fülledt design ridegségben. „Szép új világ” – Fritz Lang megvalósult, örökmozgó Metropolisza.

 

A Temze túlpartján Southwark, London egyik legrégebbi történelmi negyede, Shakespeare egykori művészi főhadiszállása. Szögletes-tüskés gótikus székesegyháza mögött egyszerű vonalvezetésű bábeli torony emelkedik, megsemmisítő erővel maga alá gyűrve környezetét. Csúcsán a daru a kiteljesedő felhőkarcoló végleges magasságát jelöli ki. A London Bridge Towert a párizsi Pompidou Központot is tervező olasz Renzo Piano jegyzi. A 310 méteres „szilánk” jövőre esedékes átadásakor az Európai Unió legmagasabb lakó-, illetve irodaépülete lesz…


A világ élvonalbeli építészeinek köszönhető, hogy London „szélsőségei”, kiáltó ellentétei nem nyomasztanak annyira, és lepergetik a konzervatív kritikát. Éles kontrasztjai izgalmasan oldódnak fel az ősi város nyughatatlan dinamizmusában.

Fotó: Pallós