Rózsa Endre emlékezete

Hetvenéves lehetne Rózsa Endre, ha élne, tehát még csupán az időskor kezdetén állna ma is, ha 1983 őszén meg nem támadja a gyalázatos betegség, amely aztán 1995 tavaszán végzett vele. A költői pályát nemcsak igényesen, hanem sikeresen is kezdte, s bár első kötete csupán huszonkilenc éves korában, 1970-ben jelent meg, ez abban az időben nem számított rendkívüli késedelemnek.

Lélegzem

Vers

A világ összes levegője
tüdőmben feszül.
S a világ összes levegőjévé
enyészem.

                     Zsille Gábor fordítása                  
 

Anna Ŝwirszczyňska (1909–1984)
Krakkóban élt lengyel költőnő,
az 1944-es varsói felkelés túlélője

 

Zarándokút csukott szemmel

A Láthatatlan Színház belső ösvényein

Amikor bekötötték a szemem, már nyugodt voltam. Addig volt bennem kétség, akarom-e, merem-e én ezt. Hiszen ha rövidlátó vagyok is, mégiscsak a legfontosabb érzékszervemről van szó. Lemondani róla önként: feladat.

Titkok

Vers

Faparázs, faparázs,
nyelve száz és torka száz,
tüzes szájak, tüzes nyelvek
száraz diót nyeldekelnek,
izzó szenek ropogtatják
nyári barack, szilva magját,

Fényképek a falon

Fenyőillatú várakozás az advent. Ez idő tájt szokott üzenni apai nagyapám a nemlét határmezsgyéjéről. Szeretetem megidézi fénytestű alakját, mélybarna tekintetét, megbocsátó mosolyát, szigorú, mégis szeretettel teli arcvonásait, szája szegletének és orrának körvonalait, melyeket örökölt tőle apám és én is.