Vasárnap reggel a tengeren

Én lehajoltam helyemen,
szemhéjam könny s álom között
fáradtan lebocsátva.

Csodás, új volt a kép nagyon!
Lent hangos hullámforgatag,
egykedvű ég felettem,

 nap- s holdnélküli nyugalom,
azért ily fennkölt, hogy e nap
fénye dicsőbb lehessen!

Barátaim, szeressetek
e vasárnapon! A habok
ismert himnuszt dalolnak.

S térdelve, mint én tettem ezt,
forróbban imádkozzatok,
mert hangotok kopottabb!

Bár e vasárnap úgy jön el,
hogy se stólás pap nincs jelen,
se nép, ujjongva zengő,

az Isten rám békét lehel,
mint aki úr a tengeren,
teremtményén teremtő.

Ő segít, hogy feljebb tekintsek,
hol dallal, hárfával örök
vasárnapot ülnek a szentek,

míg Istentől megsebesített
szemük e tűzzel átfűtött
tengerben keres enyhet.

 

Hárs Ernő fordítás

Elisabeth Barrett Browning (1806–1861)

a viktoriánus korszak legelismertebb

angol költőnője