Kultúra

Vers

Füstölög a fák fölött
párák fehérje,
a róka a kölykeit
kivezeti a fényre,
reszket fönt a kékség,

Vers

Először úgy kezdődött, mint egy tréfa –
kicsipkézte a tetőn a havat,
a völgy vékony jegét megroskasztotta,
s kúszott, míg elérte ablakomat.

Pieter Brueghel németalföldi festő 1564-ben készült alkotását, Krisztus keresztrefeszítését a lengyel Lech Majewski vitte filmre. A kritika szerint A malom és a kereszt látványos, igényes ábrázolása egy képzőművészeti alkotásnak.

Vers

Álmoktól terhes hullámok panasza
süllyed ringva, nyálkás sötétbe.
A tenger fenekén kőhal
tátog a fénylő homokban.
                            
                   Hvar, 2011 júliusa
Ladik Katalin (1942) József Attila-díjas költő,
képzőművész

Vers

Az istenek ideje vinnyogó halhatatlanság.
Az emberek ideje közönyös, süket alagút.
A prométheuszi idő az éjszakánként befalt gyönyör,
alagútban vinnyogó, szétrepedt máj.

Vers

az angyal kék hangját
a tenger fülében.
Elsüllyedt fájdalmak halkan felhasadnak,
ciprusok buknak némán hullámvölgybe,
a leanderből sötét lé fakad.

Vers

Vizes lepedőbe csavarva aludt a lázadó.
Miután ágyára tette az összehajtogatott vásznat,
hunyorogva lép ki az ajtón, mint aki feltámadt,
és visszaemlékszik Lázár barlang-álmaira.

Vers

mint hatalmas letört köröm
a délelőtti hold piszkosfehére
és függ moccanatlanul
a felhőtlen kékben égő égen
míg lent a fák kitárják
százujjú széles karjaik
a túlcsorduló fényben