Tanúhegy
Vers
Legyetek tanúim, hegyek,
s főképp te, Szent Györgyről nevezett,
úgy jártam útjaidat,
mintha még ifjú lennék,
Legyetek tanúim, hegyek,
s főképp te, Szent Györgyről nevezett,
úgy jártam útjaidat,
mintha még ifjú lennék,
Szívem szerint folyton csak gyónnék.
Benyitnék, szép halkan köszönnék,
letérdelnék, keresztet vetnék,
hosszasan és pontosan gyónnék,
„Ne dobozoljunk egy kicsit?” „Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?” Bizonyára sokaknak ismerős ez a két kérdés Örkény István Tóték című remekéből. A ma már klasszikusnak számító mondatokat lehetne még folytatni akár innen, akár az író egyéb műveiből. A magyar abszurd dráma és gondolkodás mestere április 5-én lenne százesztendős.
Amikor Dsida Jenő verseit újraolvasom, gyakran eszembe jut a költőnek az a megállapítása, hogy „az igazság csak esetlegesség az irodalomban, a szépség pedig szükségképpeni”. Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy Dsida költészetében és általában a költészetben éppen a szépség világítja meg az igazságot. Ez történik az 1936-ban írott Út a Kálváriára soraiban is, amely címével a Krisztus kínszenvedését és kereszthalálát megidéző stációkra utal.
Újjászületni magadban, öregen,
de mosolyogva, mint a csecsemő,
aki a mosolyával megvédi magát,
leveszi lábáról az idegent.
Tükrödet összetörni
sose mertem.
Tükrödben nézni arcom
nem szerettem.
Távoli Einsiedeln Fekete Máriája,
Remetei Szent Szűz, védelmezőnk!
Milyen szerény felénk forduló arcod,
milyen bőségesen ömlik le ránk erőd!
Az egykori Szovjet és Orosz Kultúra Háza, amelynek falán hajdan nagy Lenin-képek is függtek, szakrális térré változott július 7-én. Ikonkiállítás megnyitásával vette kezdetét az egy héten át tartó Orosz Ortodox Kultúra Napjai rendezvénysorozat, amelynek harmadik alkalommal adott otthont az Orosz Kulturális Központ. Az eseménysorozat különlegessége volt, hogy az orosz ortodoxiáról szóló művész-, illetve dokumentumfilmeket is bemutattak.