Égtáj
Vers
Éjféltájt autóval
a csíki havasokban,
a hó kigyúl, hová
a lámpa vére loccsan.
Éjféltájt autóval
a csíki havasokban,
a hó kigyúl, hová
a lámpa vére loccsan.
Üveglapok alatt lapuló levelek, verskéziratok. Fotók, amelyek felráznak s kijózanítanak, ahogy a vonat szaggatta ing, az írógép és a falakra rótt versrészletek is. József Attiláról mesélnek, aki csak posztumusz kaphatta meg a Kossuth-díjat. A hetvenöt esztendővel ezelőtt elhunyt költő a balatonszárszói Horváth panzióból indult örökkévalóságba vezető esti sétájára. A hírt, hogy meghalt, Fekete, a falu bolondja vitte Jolánnak és Etusnak…
Az utóbbi években gyakran hallani egy-egy magyar film nemzetközi szemlén aratott sikeréről, s ugyanakkor arról, hogy a hazai filmek nézettsége alig mérhető: a tízezret meghaladó nézőszám hovatovább szenzációnak számít. Magyar filmről szólva, érdeklődést a közelmúltban leginkább az keltett, hány száz millió forint tűnt el készítése vagy készítésének „szándéknyilatkozata” ürügyén. Vagyis a rendszerváltozás a filmkockákon keresztül nézve nem mondható sikertörténetnek.
Liszt-díjas orgonista, karvezető, főiskolai tanár… Virágh András neve gyakran feltűnik az Új Ember hasábjain, legtöbbször a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia- templom kapcsán, amelynek 1999 óta karnagy-zeneigazgatója. Március 15-e alkalmából Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést kapott.
Bármilyen nehéz idők járnak is, az ember élni akarása, a túlélés öröme arra késztet bennünket, hogy minden korban megtaláljuk a továbblépés lehetőségét, újra és újra felismerjük a környező világ szellemi értékeit és a tárgyi világ szépségeit. Nem volt ez másképp az első világháború után sem: a megváltozott körülmények, a formálódó polgári életmód átalakította a lakások belső terének, az otthonok mikrovilágának tárgyait is.
Zúdítja nyughatatlan-sok hullámát
a végtelen.
Fáradhatatlan árasztja hullámát,
s hol sziklák nyúlnak föl, mint roppant
vázák,
kolostor villog lenn.
Körülzárják a vázaszerű sziklák
s a végtelen.
Énekelj arról, Múzsa, hogy övezte,
hogyan ölelte körül a palást!
Szunnyad tengerek álmaiba veszve
a holt Bizánc, az aranykupolás.
Ugrom a dolog legközepébe, és már mondom is, hogy volt nekem egy novellám. Éppenséggel én írtam. Szombaton találtam ki, vagy talán már pénteken is az eszembe jutott, de végül vasárnap körmöltem le. Akkor délelőtt gyorsan írtam, kapkodva és sietve, hogy minden, ami az eszembe jut, és ami a mondatok eszébe jut, mert bizony ők is gondolkodnak, éreznek, büntetnek és bűnhődnek helyettünk, megmaradjon, el ne vesszen. Aztán sétáltam a városkában, bámultam egy tó hatalmas kék arcába.