Idesereglik, ami tovatűnt…

József Attila közelében

Üveglapok alatt lapuló levelek, verskéziratok. Fotók, amelyek felráznak s kijózanítanak, ahogy a vonat szaggatta ing, az írógép és a falakra rótt versrészletek is. József Attiláról mesélnek, aki csak posztumusz kaphatta meg a Kossuth-díjat. A hetvenöt esztendővel ezelőtt elhunyt költő a balatonszárszói Horváth panzióból indult örökkévalóságba vezető esti sétájára. A hírt, hogy meghalt, Fekete, a falu bolondja vitte Jolánnak és Etusnak…

A 80 huszár – harmincöt év múltán

Belső térkép

Az utóbbi években gyakran hallani egy-egy magyar film nemzetközi szemlén aratott sikeréről, s ugyanakkor arról, hogy a hazai filmek nézettsége alig mérhető: a tízezret meghaladó nézőszám hovatovább szenzációnak számít. Magyar filmről szólva, érdeklődést a közelmúltban leginkább az keltett, hány száz millió forint tűnt el készítése vagy készítésének „szándéknyilatkozata” ürügyén. Vagyis a rendszerváltozás a filmkockákon keresztül nézve nem mondható sikertörténetnek.

Egyházzenészek öröksége

Virágh András érdemes művész lett


Liszt-díjas orgonista, karvezető, főiskolai tanár… Virágh András neve gyakran feltűnik az Új Ember hasábjain, legtöbbször a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia- templom kapcsán, amelynek 1999 óta karnagy-zeneigazgatója. Március 15-e alkalmából Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést kapott.

„Elvetünk minden formát, ami formulává süllyed”

Art deco és modernizmus a budapesti Iparművészeti Múzeumban

Bármilyen nehéz idők járnak is, az ember élni akarása, a túlélés öröme arra késztet bennünket, hogy minden korban megtaláljuk a továbblépés lehetőségét, újra és újra felismerjük a környező világ szellemi értékeit és a tárgyi világ szépségeit. Nem volt ez másképp az első világháború után sem: a megváltozott körülmények, a formálódó polgári életmód átalakította a lakások belső terének, az otthonok mikrovilágának tárgyait is.

Tengerparti kolostor

Vers

Zúdítja nyughatatlan-sok hullámát
a végtelen.
Fáradhatatlan árasztja hullámát,
s hol sziklák nyúlnak föl, mint roppant
vázák,
kolostor villog lenn.
Körülzárják a vázaszerű sziklák
s a végtelen.

Bizánc

Vers

Énekelj arról, Múzsa, hogy övezte,
hogyan ölelte körül a palást!
Szunnyad tengerek álmaiba veszve
a holt Bizánc, az aranykupolás.

Csak egy szó

Ugrom a dolog legközepébe, és már mondom is, hogy volt nekem egy novellám. Éppenséggel én írtam. Szombaton találtam ki, vagy talán már pénteken is az eszembe jutott, de végül vasárnap körmöltem le. Akkor délelőtt gyorsan írtam, kapkodva és sietve, hogy minden, ami az eszembe jut, és ami a mondatok eszébe jut, mert bizony ők is gondolkodnak, éreznek, büntetnek és bűnhődnek helyettünk, megmaradjon, el ne vesszen. Aztán sétáltam a városkában, bámultam egy tó hatalmas kék arcába.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.