Égtáj

 
Sziklák és meredélyek
között imbolyog egy árnykép,
mit gyermekként kerestem,
s most ő talál rám – másképp.
 
Fenyő lép ki álmából,
suhan velem utamban,
már a bőrömön éget,
zöld lángot fúvó katlan.
 
Tó tükröz – fel a Holdba –
egy pásztoralakot,
bekecsébe az Isten
kisbárányt bujtatott.