Kultúra

Egy gobelinre

a hímzés majd szétfeslik egyszer
és a minták elszabadulnak
a kanavászról
boldogan repülnek
hajlongnak előre hátra
nem köti többé őket
sem szín
sem fonál
sem idő

Vannak alaptörténeteink — a filozófia többé-kevésbé erre használja a narratíva kifejezést —, melyek arra szolgálnak, hogy segítségükkel megmagyarázzuk a világot. A keresztényeknél az üdvtörténet, a hinduknál a Rámájana vagy a Mahábhárata, a muszlimoknál Mohamed élete. Az ateistáknak is vannak történeteik, csak ők a tudomány köntösébe bújtatva szeretik eltakarni azok rendeltetését. Yann Martel spanyolországi születésű, de a világ számos helyén megfordult kanadai író nagy sikert aratott Pi élete című könyvével, melyben az emberiség nagy elbeszéléseit tartja szem előtt. Egyetemes történetet vetett papírra, mely összekapcsolja a vallásokat, a természet erőit és az embert.

„Nagy rejtelem ez. (…) Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden…  És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!” — Saint-Exupéry ismerős sorai.

Stotz Mihály művészete

Sejtelmes tájak, tengerpartok „hullámzanak” a paravánokon a világ legkülönbözőbb pontjairól, de a képzelet szülte, harmóniát, misztikumot sugárzó vidékek is helyet követelnek, sajátos ritmust adva a bámulatos kollekciónak. A kaposvári Kormányhivatal Galéria főfalán azonban azok a szakrális munkák láthatók, amelyek meghatározó részét képezik Stotz Mihály balatonlellei festő- és grafikusművész, jeles díszlettervező gazdag életművének.

Ismételheti-e önmagát a történelem? Ákos legújabb nagylemezével zeneileg a múlt, szövegeiben a jövő felé fordul, valójában azonban jelenkorunkról beszél. Az igeidők összecsúszása jelzi, hogy a tavaly ősszel kiadott, beszédes című 2084 különösen fontos lehet alkotója számára, ha kedvéért félidőben megtörte a 2002 óta menetrendszerűen négyévente érkező stúdióalbumok sorát.

Gyerekként zongorázni, orgonálni tanult, énekelt és (templomi) kórusba járt, mint annyi fiatal Olaszországban. Alessandro Brustenghit először tizenkilenc évesen érintette meg a szerzetesi hivatás, ugyanakkor vágyott a családra, és a zenészélet is vonzotta. Gyötrelmes időszak következett, „sírással és énekléssel”. Végül a hívás erősebbnek bizonyult: 2009-ben tett örökfogadalmat az assisi ferenceseknél. Jelet kért és kapott. Kapcsolata a zenével, az énekléssel nem szakadt meg, sőt, Isten ajándékának tartja mindazt, ami immár szerzetesként történik vele. Nem a hangja hozta a hivatását, hanem hivatása a hangot. És a Poverellótól sincs távol: Ferenc lelkületét követve a trubadúrok korában sarjadt ferences hagyományt folytatja. Hamarosan felfigyeltek mediterrán ízű, bársonyos tenorjára. Igaz, tesz is érte, hegymászással felérő, testet-lelket igénybe vevő gyakorlatokkal javítja légzés- és énektechnikáját.

Találkozás a kupuszinai Csizmadia Annával

Kiragyogott a mezőnyből, természetességével maga volt a csoda. Isten énekese dalolt a stúdióban, és ez valóban átsütött az általa énekelt népdalok mindegyikén. Ez tette sugárzóvá, s talán ez késztette a zsűrielnök
Sebő Ferencet is arra, hogy a pontazonosság miatt a húszéves egyetemistáé legyen a győzelem szólóének és hangszer kategóriában. A Fölszállott a páva egyik nyertese a kupuszinai Csizmadia Anna volt, aki kétlaki életet él, hiszen a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Maczkó Mária tanítványa nem tudja s nem is akarja megszokni a fővárost; szíve-lelke visszahúzza övéihez Délvidékre. S hogy mivel szeretne foglalkozni, ha megszerzi a diplomát? Azt felelte: énekléssel és tanítással.

Móser Zoltán Atlantisza

Móser Zoltánnal éveken át egy levegőt szívtunk az Eötvös József Kollégium falai közt. Kiderült, hogy egy követ is fúvunk. Diákkoromnak ő volt az egyetlen személyesen ismert fotóművésze… 1969-ben készítette el élete első portréképeit. Nem véletlenül az író Fábry Zoltánról, „a stószi remetéről…”, akit s általa a csehszlovákiai magyarságot az Ugat magyarul és németül című cikkben durva támadás ért a prágai tavasz reménykeltő hónapjaiban. A Madách Könyvkiadó akkoriban adta ki esszégyűjteményét, Stószi délelőttök címmel. Ennek záró fejezete a számkivetésre, pusztulásra ítélt szlovákiai magyar kisebbség védelmében 1946-ban írt A vádlott megszólal című „függeléke”. A cseh és szlovák értelmiségnek címzett kiáltvány csak huszonkét évvel később jelenhetett meg…