Isten, ember, tigris

Martel három részre osztja könyvét. Az első spirituális rátalálások és egy állatkert története. A hindu Pi Patel szoros kapcsolatba kerül a kereszténységgel, majd az iszlámmal is. A különös az, hogy mindhárom vallást egyenrangúként fogadja el, egyiket sem szeretné kiemelni a többi közül.
A második részben Pi hajótörést szenved. Egy jól felszerelt mentőcsónakban kénytelen több mint kétszáz napon keresztül hánykolódni a Csendes-óceánon. Útitársa pedig csupán egy tigris. Pi rendkívüli találékonysággal életteret alakít ki mindkettejük számára az óceán kellős közepén. Az emberi teljesítőképesség határát súroló kalandok során végül sikerül életben maradnia.
Az első és a második rész között a harmadik teremt kapcsolatot. Az elsüllyedt teherhajót üzemeltető cég két embert küld a felépülőben lévő Pihez, hogy megállapítsa, miért is ért gyászos véget a Cimcum. Pi elmeséli történetét a tigrissel, a húsevő szigettel és a francia hajótöröttel. Persze egyetlen szavát sem hiszik el. Aztán Pi… De nem árulom el a végét.
Martelnek sikerült rendkívül olvasmányos, talányos, velejéig modern regényt alkotnia. Kerettörténete szerint egy olyan elbeszéléssel találkozhatunk, melynek a végén hinni fogunk Istenben. Ám már az első rész is sajátos, hisz Pi számára nem a vallás mint olyan az érdekes, hanem Isten. Főhősünknek nincs szüksége tanokra, csak gyakorlatra és hitre. Joggal teheti fel a kérdést a gyanútlan hétköznapi olvasó: most ez akkor vallásos könyv, vagy nem?
A kötet korszerűsége épp abban rejlik, hogy nem a regény fog erre választ adni, hanem mi, olvasók. Elsősorban azért, mert saját előfeltevéseinkkel közelítjük meg már az elején, ezért aztán végkövetkeztetésünk is ennek felel majd meg. Láthatjuk benne Isten és ember különleges kapcsolatát, érthetjük úgy is, hogy a vallás csupán jól kifundált mesék gyűjteménye, s köztes megoldásként mindkettőt leleplező pszichológiai regényként is olvashatjuk.
A mai ember mintha már semmire nem várna magyarázatot. Sokkal nagyobb szükségét érzi annak, ami élmény, tapasztalat, ami elragad és magával sodor. Mint egy regény vagy egy film.
És ha valaki olvasta már a regényt, annak azt üzenem, én is az állatosat választottam.