Kultúra

Ma­gyar port­ré­film (1981)

A cip­zár, Egy száz­lá­bú le­sán­tu­lá­sa, Te­le­fon­könyv pol­ka — né­hány cím a nép­sze­rű ne­vet­te­tő, Ka­zal Lász­ló vi­dám da­la­i­ból. Az 1911-ben szü­le­tett mű­vész Rá­ko­si Szidi is­ko­lá­ját vé­gez­te el, majd Mis­kolc­ra ke­rült se­géd­szí­nész­nek. Kez­det­ben tán­cos bon­vi­ván sze­re­pe­ket ka­pott, majd el­játsz­hat­ta Ádá­mot Az em­ber tra­gé­di­á­já­ban.

Ame­ri­kai film­drá­ma (2005)

A ma­gyar cím­vá­lasz­tás ho­lly­­woo­di ro­man­ti­kát sej­tet, ám a nor­vég ren­de­ző ere­de­ti­leg Mo­zart és a bál­na cí­met vi­se­lő film­je egy­ál­ta­lán nem édes­kés sze­rel­mes film. Fő­sze­rep­lő­je, Do­nald (Josh Hartnett) jó ter­mé­sze­tű autista ta­xi­so­főr, aki­nek kü­lö­nös ér­zé­ke van a szá­mok­hoz, imád­ja a ma­da­ra­kat, de bol­dog­ta­lan, mert em­be­ri kap­cso­la­ta­i­ban nem iga­zo­dik el. Ami­kor Isabelle (Radha Mitchell) csat­la­ko­zik az autistákat se­gí­tő cso­port­hoz, vég­képp el­vesz­ti a ta­lajt a lá­ba alól, és a vi­lág a fe­je te­te­jé­re áll. A két fi­a­tal az autizmus spe­ci­á­lis vál­fa­já­ban, Asperger-szindrómában szen­ved: ál­la­po­tuk kép­te­len­né te­szi őket ar­ra, hogy ki­fe­jez­zék ér­zé­se­i­ket egy­más iránt. Kap­cso­la­tuk ala­ku­lá­sa sok meg­rá­zó, de tré­fás for­du­la­tot is rejt.

Élet a sziklák és a tó között

Uni­ver­zum — Oszt­rák is­me­ret­ter­jesz­tő so­ro­zat (2004)

Az a jó a kép­ze­let­ben, hogy oda visz, aho­va akar­juk. Én most Hallstattba aka­rok men­ni! Jön va­la­ki ve­lem? Se­gít a Du­na Tv mű­so­ra! Az ezer­fős auszt­ri­ai ba­rokk kis­vá­ros kü­lön­le­ges­sé­ge, hogy csu­pán egyet­len fő­ut­cá­ból áll. Ne­ve an­­nyit je­lent: a só he­lye, itt mű­kö­dik ugyan­is a vi­lág leg­ré­geb­bi — hét­ezer éves — só­bá­nyá­ja. A vá­ros a tó és a szik­la­fal kö­zöt­ti rend­kí­vül szűk hely mi­att a szik­la lá­bá­hoz, szo­ro­san egy­más­ra épült há­zak so­rá­ból áll, s meg­kö­ze­lí­te­ni csak egy majd­nem egy ki­lo­mé­te­res alag­úton le­het. Még egy ér­de­kes­sé­ge van: a te­me­tő, amely­ben a ha­lot­tak ma­rad­vá­nya­it tíz­éven­te ki­ás­sák, ko­po­nyá­ju­kat ki­fe­hé­rí­tik és ko­szo­rúk­kal dí­szí­tik, a hom­lok­ra pe­dig fel­ír­ják az el­hunyt ne­vét. Így él hát to­vább a nem min­den­na­pi vá­ros la­kó­i­nak min­den­na­pi tör­té­ne­te.

Ma­gyar ze­nés film (1962)

Ré­gi bu­da­pes­ti ké­pes­la­po­kat né­ze­get­ve gyak­ran meg­döb­be­nek, hogy meny­­nyi min­den meg­vál­to­zott az év­ti­ze­dek so­rán. Épü­le­tek tűn­tek el, te­rek ala­kul­tak át, s az em­be­rek is má­sok let­tek. Más­mi­lyen ru­hák­ban jár­nak, a haj­vi­se­let sok­szí­nűbb lett, s a for­ga­lom­ban részt ve­vő gép­ko­csik szá­ma is je­len­tő­sen meg­emel­ke­dett.

Ma­gyar film­drá­ma (2004)

Groó Di­a­na el­ső nagy­já­ték­film­jét len­gyel rész­ről nem ki­sebb sze­mé­lyi­ség tá­mo­gat­ta pro­du­cer­ként, mint Krzysztof Zanussi. Az egy­sze­rű, szin­te hét­köz­na­pi tör­té­ne­tet át- meg át­szö­vi a va­rázs­lat, a me­se. Egy fi­a­tal, csi­nos di­ák­lány egy ide­gen vá­ros­ban meg­is­mer­ke­dik egy he­lyi fi­ú­val, és sze­re­lem szö­vő­dik köz­tük. De a sze­rel­mi szál csak a film vá­za.

Udvardi Er­zsé­bet (2001)

„Min­den em­ber­nek Is­ten­től ka­pott fel­ada­ta van, a vi­lág egy pa­rá­nyi ré­szé­ért fe­le­lős tér­ben és idő­ben” — val­lot­ta a ba­jai szü­le­té­sű, de 1958-tól Ba­da­csony­to­ma­jon al­ko­tó fes­tő­nő. A ba­la­to­ni táj, Ba­da­csony vi­lá­ga és az ott élő és dol­go­zó em­be­rek és han­gu­la­tok je­len­nek meg exp­res­­szív, szür­re­a­lis­ta fest­mé­nye­in. A Ba­la­ton fod­ro­zó­dó hul­lá­ma­in meg­csil­la­nó fény lát­vá­nya ta­ní­tot­ta meg, ho­gyan je­le­nít­se meg ezt a sze­rin­te em­be­ren tú­li ter­mé­sze­ti je­len­sé­get.

Ma­gyar ak­ció­víg­já­ték (1991)

Em­lék­szem, ami­kor A po­gány Ma­don­nát elő­ször ad­ta a té­vé (1981-ben ta­lán), nem sok­kal a film vé­ge előtt el­ment az áram. Sza­lad­tam át a szom­széd­ba, hogy meg­tud­jam, va­jon Öt­vös Csö­pi (Bujtor Ist­ván) és Kar­dos (Kern And­rás) meg­fej­ti-e a rej­télyt, és elő­ke­rül-e az ér­té­kes szob­rocs­ka.

Ame­ri­kai ak­ció­thriller (1993)

Ezt a fil­met egy rác­ke­vei au­tós­mo­zi­ban lát­tam elő­ször és utol­já­ra, de mi­vel a két leg­jobb ba­rá­tom­mal jár­tunk ott, az­óta is em­le­get­jük, sőt, szá­munk­ra kul­tusz­film­mé vált. Nagy­já­ból szán­dé­ka el­le­né­re, mi­vel mi a víg­já­té­ki vo­ná­sa­it ér­té­kel­tük, no­ha az al­ko­tók vél­he­tő­leg kő­ke­mény ak­ció­film­nek szán­ták.