Kultúra

Amikor kifogy a benzin,
fejfájás ragyogja be az autótetőt,
megsötétítve bőrét mindenkinek, akinek tele van a tankja.

A jégen át indexlámpa pislog a bőrben.
Kitekeredő kígyóálmok
bújnak könyvgerincbe.

Szomjúság – ahogy te látod

A Faludi Ferenc Akadémia immár tizenhetedik alkalommal hirdeti meg nemzetközi amatőrfilm-szemléjét és fotópályázatát. Tematikus kötöttségével mindig egy aktuálisan különös figyelemre méltó társadalmi problémára vagy értékre, esetleg kulturális hiányra mutat rá. Az értékorientált képi mustra idei témája, mottója, hívószava: a szomjúság.

Mindig gyanút fogok, ha valamely ambiciózus rendező egy kiemelkedő személyiségről szóló filmje címéül nemes egyszerűséggel annak vezetéknevét választja. Ez hollywoodi gondolkodásmódot tükröz, mely mindent leegyszerűsít az ikonná emelt hős nevével. Gilles Bourdos Renoir című, itthon július 25-étől vetített filmje azonban ízig-vérig francia vállalkozás – reménykedhetünk tehát.

Egy képeslap margójára

Bálint Sándornak címzett képeslapokról írtam nemrég e hasábokon. Most ismét egy antikváriumban fellelt érdekességet szeretnék bemutatni. Az 1938. augusztus 12-i postabélyegzővel ellátott lapon a Veszprém megyei Öskü község látható, az előtérben egyedülálló kerek templomával. A képeslapot Kertész Kálmán plébános Székelyné Solymos Bea úrnőnek, írónőnek címezte Őriszentpéterre.

Hász Róbert írói kérdései és válaszai

Diogenész kertje, Végvár, A künde, Júliával az út. Ötödik regénye, A Vénusz vonulása az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Hász Róbert neve határainkon túl is ismert, hiszen művei közül több is megjelent már francia, német és olasz nyelven. Méltatói szerint könyveiben mesterien ötvözi a valós történelmi eseményeket a fikcióval, a hagyományos elbeszélést a modern próza stílusformáival. A Vajdaságban született, de már huszonkét éve Szegeden él és alkot, a Tiszatáj című irodalmi folyóirat főszerkesztője. A város és múltja azonban mintha íróként kevésbé foglalkoztatná…

A balkáni háború első hullámával, ’91-ben jöttem át családostól. Szeged otthont, egzisztenciát, egyfajta biztonságérzetet adott nekem. Írásaim közül eddig csak első regényemben, a Diogenész kertjében bukkant fel a város. Nem a közvetlen környezetem adja az ihletet, inkább a történelem és más tájak. De Szeged közel áll hozzám, nincs más város, amelyhez ennyi közöm lenne. A lokalitás azonban inkább csak a hétköznapjaimat határozza meg, szellemi téren többnyire másfelé járok. Ezért tűnnek fel írásaimban ritkán a helyi viszonyok.

Négyszemközt Hűvösvölgyi Ildikóval

„Hatvan év, ez tény. Az is, hogy épp negyven éve vagyok ezen a szép, ámde göröngyös pályán. Kerek számok ezek, illik őket komolyan venni, és visszaemlékezni a főbb állomásokra, a tanáraimra, a pályatársakra és a barátokra.” Így invitálta időutazásra Hűvösvölgyi Ildikó a Madách Színházba 60 év emlékei – versben, dalban című születésnapi előadóestjére a közönséget. Induljanak most Önök is kalandozásra azzal a színésznővel, aki Mindlevery volt Webber Macskák című musicaljében s Jézus anyja a Tolcsvay László által megzenésített Mária evangéliumában. Az idén többek közt Corry néni a Mary Poppinsból, no meg a Betörő az albérlőm Mrs. Wilbeforce-a a Madách Színházban.

– Kinek az ötlete volt, hogy a nagyon jól sikerült ötvenedik születésnap után tíz évvel ismét együtt ünnepeljen a pályatársakkal és a közönséggel?

– Egyértelműen az enyém. Ahogy megyünk előre az időben, egyre jobban érzem, hogy ezek a közös alkalmak a szeretteinkkel, a barátainkkal és a közönséggel, különösen a kerek évfordulókon egyszeriek és megismételhetetlenek. A hatvan év okot adott arra, hogy megálljak kicsit, és visszanézzek arra, ami az életemben és a pályámon volt.

Az álom és a halál közti rokonság kézenfekvő,
de amiképpen az alvásunkról sohasem az elalvás,
hanem mindig csak a felébredés pillanatában
szerezhetünk tudomást – micsoda ébredésre lesz
szükség, hogy halálunk ténye kiderüljön
számunkra?

Hárs Ernő (1920)
József Attila-díjas költő, műfordító